Tegnap ugyanis kitalálta, hogy első szeretne reggel lenni. Megkérdezte Marianna nénit, hányra jár dolgozni.
...és ma megcsinálta. :) Laci bejött érte fél hétkor, kilopóztak a szobából, úgy, hogy engem ne ébresszenek föl (természetesen fönn voltam, csak úgy tettem, mintha nem, mert ez is a kívánság része volt, hogy még Maminál is hamarabb fölébredni... :), csak egy nagyon-nagyon finom simogatást éreztem a hátamon és olyan nehéz volt megállni, hogy meg ne puszilgassam ezt a Nagyembert... :) Ahogy bentről hallgatóztam, volt egy kis elgyengülés a projektben az öltözés felénél, de persze győzött az akarat és hétkor már büszkén lépdelt a Koránkelő az óvodában... :)
Ez azért is olyan nagyszám, mert a fél nyolcas kelés is igen korainak számít mifelénk, és persze örökös nyávogás van az ovi miatt...
Leó drágám, tényleg nagyon büszke lehetsz magadra! :)))
Reggel útközben Leó:
VálaszTörlés- Apa, ez olyan kalandos!