Egy kerek nap... :)

Ma újra nagy levegőt vettünk és a mesterek által nemrégiben gyönyörűen lefestett lakásunk újabb szobáját alakítottuk kissé át... :) Igen, újra a kedvenc sárgánkkal és újra csak az egyik falat... és persze újra a Fiaink végezték a munka oroszlán részét. Tegyük hozzá, mindenki megelégedésére.

Este pedig először gyújtottunk be a kemencénkbe! Varázslatos. :) De jó nekünk!!!!

Mihály napi Sárkányeregetés

A sok eső után gyönyörű időben fedeztük fel kis falunk határában a legprímább eregető helyet, ahol a szél mindig garantált, a kilátás pazar, csak kicsit sokat kell mászni érte, de a sok szépség és élmény bőven kárpótol... :)
A Nagyszénás teteje, a kis fehérek már a sárkányok:

Többek között Leó morcos és Lehel mosolygós sárkánya:

...és a büszke Tulajdonos, első eregetése közben:

...és a majszoló csapat:

Lehel és az óvoda...

Nem tudom, lehetne-e ettől ideálisabb körülményeket teremteni Lehel ovis életéhez, mint amit itt találtunk. Szegénykém most különösen nehéz időszakát éli, úgyhogy mindent meg is érdemel és nagyon szurkolunk neki, hogy sikerüljön kapcsolódnia a többiekhez. Van rá egy éve. Mert kiscsoportba került, azaz az új (kis) ovisok öten vannak, zömében háromévesek, Lehel a legnagyobb és mind fiúk. :) Egy évig maradnak fönt a nagyoktól térben is elkülönítve, csak az udvaron vannak együtt (amit Lehel nem is szeret) és majd csak jövőre kerülnek be a nagyok közé, mikor új kicsik jönnek majd a helyükre. Nóri néni szerint Lehel érzelmileg abszolút bevonódik a többiek játékába, figyeli őket, együtt nevet velük, csak még fizikailag nem kapcsolódik hozzájuk. (Ott ül, ahol a beszoktatáson velem együtt ült, azt mondja, ott jó neki...:) Viszont a művészeti tevékenységekben nagy örömmel részt vesz, a pakolásban is élen jár (csak újabban itthon sztrájkol ezen a téren :), a múltkor pedig, amikor a nagyok már bementek, Benivel együtt várat épített a homokozóban. Beszélni nem beszél. Gyanítom, ez az előző óvodából jön, biztos vagyok benne, hogy csúfolták a nehezen érthető beszéde miatt, mert ott az elején még beszélt, csak aztán "némult" meg szegénykém. Most sokkal érthetőbb már a beszéde, csak most meg megint nagyon dadog, így értem, miért olyan nehéz ez a része neki. De olyan jó helyen van, olyan jó lűátni, hogy ragyog az arca, mikor csütörtökönként kijön a kis cipóval a kezében (ez a kedvenc napja, mert kenyeret sütnek...:). Jól érzi magát, reméljük ez csak fokozódni fog! :)

Leó és az Iskola

Minden reggel örömmel megy. Azt hiszem, ha csak ennyit mondok, már elég. :) A minap gondolkodtam el a kocsiban iskolába menet azon, hogy mekkora szerencsénk van ezzel az iskolával... hogy nincsen semmi frusztráció, semmi kierőszakolt teljesítmény. Igaziból, olyannyira nincs köze az én iskolás emlékeimhez, hogy ha nem tudnám, hogy Leó iskolába jár, eszembe nem jutna, azt gondolnám óvodás. :) Persze közben pedig "észrevétlen" rengeteget tanulnak, vagy inkább mondjuk úgy, tapasztalanak, csinálnak, kipróbálnak.
Ami miatt kicsit aggódom, az megint csak a szociális dolgok. Leó ugyanis belekerült a "kemény magba", azaz a négy csibész közül Ő az egyik. Van két fiú, akik rendszerint a rendbontás értelmi szerzői, és van kettő, akik csapódnak hozzájuk, na az egyik a migyerekünk. Mivel Leónak a gyengéje a kapcsolatteremtés, ezért nyílván a könnyebb utat választja a kapcsolódásra, adva van egy csibészség, ki mer csatlakozni, hát Ő. ... és így benne van rögtön a játékban. Szerencséjére a tanítónénije pontosan látja ezt, Ő maga mondta, hogy Leó magától soha nem kezdeményezi a hülyeséget, csak szerencsétlenségére sokszor benne marad... Remélem a következő esedékes ültetésnél (minden hónapban új ülésrend van) kap maga mellé valakit, aki a barátkozásban új távlatokat nyit majd... :)
A szülői esten Laci ilyen gyönyörűségeket csodálhatott meg, mert ott belekukkanthatnak a szülők a gyerekek füzeteibe... :)

Amiben máris fejlődött, hogy talán kevésbé szégyenlős. Eddig ugyanis itthon, családi körben sem állt volna ki "szerepelni", azaz fennhangon előadni valamit, Mióta iskolába jár, néhány hetente Lehellel színházasdit játszanak, megépítik a színpadot, függönnyel, háttérrel, nézőtérrel, világítással, és előadnak valamit, ami általában egy mese, ahol Leó a narrátor, Lehel pedig csinálja, mait Leó mond. Legutóbb Lehel volt egy sárkány, Leó meg a sárkányt végül legyőző lovag. :) Mindenesetre komlpett mesét mond el a kis színpadon és ennek nagyon örülök.

Cica

Újra Otthon!

Augusztus 31-én beköltöztünk új otthonunkba. Majdnem akkora változás ez az életünkben, mintha új gyerek született volna... Egyszerre izgalmas, nagyon jó, fárasztó, kicsit szomorú a régi elengedése. De nagyon szeretjük már most is, pedig még nagyon sok idő és munka, hogy igazi otthonná válhasson. Azért kicsit összeszorul a szívem, mikor a régi lakáshoz megyünk és megkérdezem Lorint, tudja-e hol vagyunk, mire Ő: "Itthon".
A gyerekek viszonylag jól viselték a változást, azzal együtt, hogy a költözéssel együtt kezdődött az iskola is és az óvoda is... Ezekről természetesen külön posztokban emlékezem majd meg... :)
Viszlát drága Dunánk! :)

Indulás a kilátóhoz

A tetejéig!

23 hónapos Kiskirálylány

Lorin a parkban