2016. február 15., hétfő
2016. február 9., kedd
Leó
A fogtartó dobozában immáron négy tejfog várja társait! :) Azaz kipotyogtak a felső egyesek is! :) Őrült tempóban vágtat az idő. Néha nem győzöm követni. Mostanában iskolalázban égünk. Bizonyára túlzásba visszük mind az izgalmat, mind az iskolák látogatását... :) Jelenleg fejtörést igazából az okoz, mi legyen a "B" verzió, mert az "A" az biztos, csak oda nem sok esélyünk van bejutni, bár minden idegszálunkkal rajta vagyunk... :) A "B" verzió meg azért nehéz, mert nem garantálják, hogy ahhoz a tanítóhoz kerül az ember, ahová szeretne menni... Igen ám, de az egyik helyen a "másik" tanítót még be sem mutatták, a másik helyen pedig a "másik"tanítókhoz nem szívesen adnánk... De ne ugorjunk így előre, most még bizakodunk nagyon az "A" verzióban, azaz, hogy felvesznek minket a Waldorfba. Szorítson, aki bír! :)
16 hónapos a kiskonyha Tündére
Igazi kisgyerek lett a minilány! Olyan rohamosan fejlődik, hol van már a babánk! :) Bár még mindig négykézláb közlekedik, aminek a szívem mélyén örülök, mert jaj úgy fog hiányozni a tenyerek csattogásának hangja, ráadásul Ő ha jókedvű, zenél a ritmusával...:) ezt leszámítva semmiféle babásságot nem mutat már a Hölgy. :) Mutogat, megnevezve a megmutatott dolgot. Hatalmas lépés ez! :) A kutyát, a lámpát, a babát és a Lehelt érthetően mondja. Képeskönyvben mutogat és egy kedves hosszabb dallamos hangot (mindig ugyanazt) mond hozzá. Gyönyörűen énekel, tökéletesen felismerhető a dallam (ezt már nagyon régen csinálja), nemrég fel is vettem a telefonommal, ha nem felejtem el fel is rakom ide nemsokára.)... és hogy mennyire kislány. Ha valamelyik testvére sírva fakad, szalad odamászik és simogatja a bánatos buksit. Nagyon szereti a Fiúkat, reggel is első dolga, hogy mindkettőt megsimogatja. Nappal le sem veszi a szemét róluk, amint lehet csatlakozik a játékba. Babákat magához szorítja, majd énekelve ringatja őket, kiskonyhában bőszen kavargat, dobozokból ki és bepakol, ha étkezések után morzsát seprek, jön és segít, kis kezével felszedi és a lapátomra teszi. Újabban vasal is. Egyelőre még csak a játékvasalóval. :) Kedvencem még mindig a fürdés utáni ölelkezésünk. :))) Tíz kiló és jó hosszú. Jelenleg 8 metsző, négy őrlő és két szemfog büszke tulajdonosa... Már csak hat van hátra! ;)
2016. február 4., csütörtök
Betegségek jönnek-mennek...
...de a blog nem maradhat képek és hírek nélkül, mert közben meg annyi minden történik velünk! :) Ígérem, hamarosan beszámolok a fejleményekről, addig is egy gyógyuló kisasszony pofijában gyönyörködjön, aki teheti! :)
2016. január 12., kedd
Elég nagy a baj...
...második liter kakaómat bontottam ma fel délután négykor, illetve az imént betettem egy mesefilmet a gyerekeknek, míg megcsinálom Lehelnek a tavalyról megmaradt borogatást a tüdejére... :( Igen, betegek megint, megint nem alszom éjjel, meg persze ők sem. Kicsit sűrűn követik egymást mostanság a betegségek...
2016. január 8., péntek
Első...
Talán két éve már, hogy nem volt emberméretű gyerekméretű hóemberre való hó a környékünkön. Viszont az idei év hóemberszezonját a héten megnyitották a gyerekek! :) A havazás estéjén született Hógyerekünk, a kép valamelyik reggel készült, oviba menet, reggeli végét majszolva... :) Egészen családtag lett, mert mikor hazahozom őket az oviból, rögtön szaladnak hozzá, sőt Neki még köszönnek is fennhangon (amit másnak nem)... :) Sajnos ma este szétrugdosta két hat év formájú kisfiú, lehet az volt a baj, hogy nem volt rajta sapka... :(( Pont láttam az esetet ugyanis... Remélem holnap meleg lesz és hihetik majd azt a gyerekek, hogy elolvadt.
2016. január 6., szerda
15 hónapos a Kisszöszi
Nagyon szeret, nagyon szeretem. :) Ennyi. (is lehetne, de azért írok még...:) Csak mert tele van a szívem Vele, és mert tökéletes az összhang és mert olyan kedves nekem ez a korszak, amiben van most éppen. :)
Elkezdett mutogatni, főként a lámpára. :) Fura, hogy csak most, a többiek ilyenkor már rég mutogattak. De még nem teljes az interszubjektivitás, mert ha én mutatok, gyakran még az ujjamat nézi... szóval tényleg fura.
Elkezdett ugatni, azaz mondja, hogy "Vau-vau", a fiúk nagy örömére. Egyik este a vacsoraasztalnál három gyerek ugatott boldogan. :))) Meg ma a kocsiban oviból hazafelé, Lehel incselkedett Leóval valamin és kárörvendően mondta, hogy "HahaHa", mire Leó bosszús lett, csak akkor kezdett el nevetni, mikor Lorin is rákezdett a "HahaHa"-ra és egész úton hazafelé ismételgette a Leheltől hallott hangsúllyal... :)Sokmindent ért, de még félúton van az igazi értésig, mert ha pl. a lámpáról beszélünk és megmutatjuk, hogy hol van, és utána kérdezek vmi mást, hogy az hol van, akkor is a lámpát mutogatja... Vagy általában a hol van kérdésre a lábát mutatja meg, mert leggyakrabban azt szoktam tőle kérdezni (mondjuk naponta százszor, hogy ne üljön be a lába közé...:)
Már elkezdett oldalazni a bútorok mellett, de a járás még messze van, mert még nem áll meg egyedül, viszont már függőleges felületek mellett is feláll egyre ügyesebben.
11 foga van (vagy több), szőke haja kicsit göndörödik, ahogy annak idején Leónak (Úderégenvoltmáraz:), keveset és lassan eszik, nehezen alszik el, főleg este, fogja a kezem, hogy ellenőrizze, megvagyok-e... Sha sikerül kiosonnom és Ő fölébred pár perc múlva és nem talál, keservesen zokog, s mikor kiveszem az ágyból olyan erősen karolja és szorítja a nyakamat, mint még soha egyik fiam sem...
Deszeretem... mikor hozzám bújik... mikor éjszaka a rácsos ágy rácsai között átnyúl felém egy kis kezecske, fogjam meg... mikor a csípőmön van és oldalról belehajol az arcomba gyönyörű kis arcocskájával és a szemembe néz kíváncsian (ez egyébként egyfajta kukucsjáték szerintem, mert azt százféleképpen folyamatosan játssza...)... mikor hasalok a földön és Ő négykézláb körberohan vigyorogva jó sokszor, majd a hátamra mászik... mikor velem énekel, vagy utánam, de olyan pontosan a hangján a dallamot, mint egy óvodás, vagy egy iskolás... mikor azt mondja engem utánozva visszhangként, hogy "Na..." :)))
...és hozzátartozik az igazsághoz, hogy nagyon de nagyon szereti az Édesapját! :) Az első gyerekem, aki a karomban sír, mert az apja kiment az ajtón, vagy apától épp nem akaródzik mamához jönni... Hát, ilyen még nem volt. :) Nem bánom! ;)
Elkezdett mutogatni, főként a lámpára. :) Fura, hogy csak most, a többiek ilyenkor már rég mutogattak. De még nem teljes az interszubjektivitás, mert ha én mutatok, gyakran még az ujjamat nézi... szóval tényleg fura.
Elkezdett ugatni, azaz mondja, hogy "Vau-vau", a fiúk nagy örömére. Egyik este a vacsoraasztalnál három gyerek ugatott boldogan. :))) Meg ma a kocsiban oviból hazafelé, Lehel incselkedett Leóval valamin és kárörvendően mondta, hogy "HahaHa", mire Leó bosszús lett, csak akkor kezdett el nevetni, mikor Lorin is rákezdett a "HahaHa"-ra és egész úton hazafelé ismételgette a Leheltől hallott hangsúllyal... :)Sokmindent ért, de még félúton van az igazi értésig, mert ha pl. a lámpáról beszélünk és megmutatjuk, hogy hol van, és utána kérdezek vmi mást, hogy az hol van, akkor is a lámpát mutogatja... Vagy általában a hol van kérdésre a lábát mutatja meg, mert leggyakrabban azt szoktam tőle kérdezni (mondjuk naponta százszor, hogy ne üljön be a lába közé...:)
Már elkezdett oldalazni a bútorok mellett, de a járás még messze van, mert még nem áll meg egyedül, viszont már függőleges felületek mellett is feláll egyre ügyesebben.
11 foga van (vagy több), szőke haja kicsit göndörödik, ahogy annak idején Leónak (Úderégenvoltmáraz:), keveset és lassan eszik, nehezen alszik el, főleg este, fogja a kezem, hogy ellenőrizze, megvagyok-e... Sha sikerül kiosonnom és Ő fölébred pár perc múlva és nem talál, keservesen zokog, s mikor kiveszem az ágyból olyan erősen karolja és szorítja a nyakamat, mint még soha egyik fiam sem...
Deszeretem... mikor hozzám bújik... mikor éjszaka a rácsos ágy rácsai között átnyúl felém egy kis kezecske, fogjam meg... mikor a csípőmön van és oldalról belehajol az arcomba gyönyörű kis arcocskájával és a szemembe néz kíváncsian (ez egyébként egyfajta kukucsjáték szerintem, mert azt százféleképpen folyamatosan játssza...)... mikor hasalok a földön és Ő négykézláb körberohan vigyorogva jó sokszor, majd a hátamra mászik... mikor velem énekel, vagy utánam, de olyan pontosan a hangján a dallamot, mint egy óvodás, vagy egy iskolás... mikor azt mondja engem utánozva visszhangként, hogy "Na..." :)))
...és hozzátartozik az igazsághoz, hogy nagyon de nagyon szereti az Édesapját! :) Az első gyerekem, aki a karomban sír, mert az apja kiment az ajtón, vagy apától épp nem akaródzik mamához jönni... Hát, ilyen még nem volt. :) Nem bánom! ;)
2016. január 1., péntek
Boldog Új Évet!
Nagy László: Adjon az Isten
Adjon az Isten
szerencsét,
szerelmet, forró
kemencét,
üres vékámba
gabonát,
árva kezembe
parolát,
lámpámba lángot,
ne kelljen
korán az ágyra hevernem,
kérdésre választ
ő küldjön,
hogy hitem széjjel
ne dűljön,
adjon az Isten
fényeket,
temetők helyett
életet -
nekem a kérés
nagy szégyen,
adjon úgyis, ha
nem kérem.
Adjon az Isten
szerencsét,
szerelmet, forró
kemencét,
üres vékámba
gabonát,
árva kezembe
parolát,
lámpámba lángot,
ne kelljen
korán az ágyra hevernem,
kérdésre választ
ő küldjön,
hogy hitem széjjel
ne dűljön,
adjon az Isten
fényeket,
temetők helyett
életet -
nekem a kérés
nagy szégyen,
adjon úgyis, ha
nem kérem.
2015. december 31., csütörtök
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)

















