Elég nagy a baj...

...második liter kakaómat bontottam ma fel délután négykor, illetve az imént betettem egy mesefilmet a gyerekeknek, míg megcsinálom Lehelnek a tavalyról megmaradt borogatást a tüdejére... :( Igen, betegek megint, megint nem alszom éjjel, meg persze ők sem. Kicsit sűrűn követik egymást mostanság a betegségek...

Első...

Talán két éve már, hogy nem volt emberméretű gyerekméretű hóemberre való hó a környékünkön. Viszont az idei év hóemberszezonját a héten megnyitották a gyerekek! :) A havazás estéjén született Hógyerekünk, a kép valamelyik reggel készült, oviba menet, reggeli végét majszolva... :) Egészen családtag lett, mert mikor hazahozom őket az oviból, rögtön szaladnak hozzá, sőt Neki még köszönnek is fennhangon (amit másnak nem)... :) Sajnos ma este szétrugdosta két hat év formájú kisfiú, lehet az volt a baj, hogy nem volt rajta sapka... :(( Pont láttam az esetet ugyanis... Remélem holnap meleg lesz és hihetik majd azt a gyerekek, hogy elolvadt.

15 hónapos a Kisszöszi

Nagyon szeret, nagyon szeretem. :) Ennyi. (is lehetne, de azért írok még...:) Csak mert tele van a szívem Vele, és mert tökéletes az összhang és mert olyan kedves nekem ez a korszak, amiben van most éppen. :)
Elkezdett mutogatni, főként a lámpára. :) Fura, hogy csak most, a többiek ilyenkor már rég mutogattak. De még nem teljes az interszubjektivitás, mert ha én mutatok, gyakran még az ujjamat nézi... szóval tényleg fura.
Elkezdett ugatni, azaz mondja, hogy "Vau-vau", a fiúk nagy örömére. Egyik este a vacsoraasztalnál három gyerek ugatott boldogan. :))) Meg ma a kocsiban oviból hazafelé, Lehel incselkedett Leóval valamin és kárörvendően mondta, hogy "HahaHa", mire Leó bosszús lett, csak akkor kezdett el nevetni, mikor Lorin is rákezdett a "HahaHa"-ra és egész úton hazafelé ismételgette a Leheltől hallott hangsúllyal... :)Sokmindent ért, de még félúton van az igazi értésig, mert ha pl. a lámpáról beszélünk és megmutatjuk, hogy hol van, és utána kérdezek vmi mást, hogy az hol van, akkor is a lámpát mutogatja... Vagy általában a hol van kérdésre a lábát mutatja meg, mert leggyakrabban azt szoktam tőle kérdezni (mondjuk naponta százszor, hogy ne üljön be a lába közé...:)
Már elkezdett oldalazni a bútorok mellett, de a járás még messze van, mert még nem áll meg egyedül, viszont már függőleges felületek mellett is feláll egyre ügyesebben.
11 foga van (vagy több), szőke haja kicsit göndörödik, ahogy annak idején Leónak (Úderégenvoltmáraz:), keveset és lassan eszik, nehezen alszik el, főleg este, fogja a kezem, hogy ellenőrizze, megvagyok-e... Sha sikerül kiosonnom és Ő fölébred pár perc múlva és nem talál, keservesen zokog, s mikor kiveszem az ágyból olyan erősen karolja és szorítja a nyakamat, mint még soha egyik fiam sem...
Deszeretem... mikor hozzám bújik... mikor éjszaka a rácsos ágy rácsai között átnyúl felém egy kis kezecske, fogjam meg... mikor a csípőmön van és oldalról belehajol az arcomba gyönyörű kis arcocskájával és a szemembe néz kíváncsian (ez egyébként egyfajta kukucsjáték szerintem, mert azt százféleképpen folyamatosan játssza...)... mikor hasalok a földön és Ő négykézláb körberohan vigyorogva jó sokszor, majd a hátamra mászik... mikor velem énekel, vagy utánam, de olyan pontosan a hangján a dallamot, mint egy óvodás, vagy egy iskolás... mikor azt mondja engem utánozva visszhangként, hogy "Na..." :)))
...és hozzátartozik az igazsághoz, hogy nagyon de nagyon szereti az Édesapját! :) Az első gyerekem, aki a karomban sír, mert az apja kiment az ajtón, vagy apától épp nem akaródzik mamához jönni... Hát, ilyen még nem volt. :) Nem bánom! ;)

Boldog Új Évet!

Nagy László: Adjon az Isten

Adjon az Isten
szerencsét,
szerelmet, forró
kemencét,
üres vékámba
gabonát,
árva kezembe
parolát,
lámpámba lángot,
ne kelljen
korán az ágyra hevernem,
kérdésre választ
ő küldjön,
hogy hitem széjjel
ne dűljön,
adjon az Isten
fényeket,
temetők helyett
életet -
nekem a kérés
nagy szégyen,
adjon úgyis, ha
nem kérem.

2015

Január

Február

Március

Április

Május

Június

Július

Augusztus

Szeptember

Október

November

December

Klastrompuszta

Van valahol egy hely, egy titkos hely, amit csak mi ismerünk és ami csak nekünk olyan fontos... Már a gyerekek is tudják, miért látogatunk el néha egy erdőbe és keresünk meg egy fát, amit a "Noel fájának" hívunk. Idén a szüleim is elkísértek minket, így készülhetett egy családi kép is, 2015. decemberében.

...és ide másolom a bő két éve készült képeket is, hogy lássuk, mennyit nőttek a gyerekek... Főleg Lorin... :)

This moment

Karácsony....

Lorin néhány napig félt a fürdéstől, ha betettem a kádba zokogott, mikor kivettem, felém nyúlt, majd megöleltük egymást és megnyugodott... Jobban mondva, Ő ölelt meg... Még sosem ölelt meg engem egy 14 hónapos... Nem is tudom, melyikünknek nagyobb élmény... :) Legalább egy percig öleljük egymást ilyenkor mozdulatlanul, elszáll a félelem és a bánat, határtalan béke és melegség árad szét helyette... Ilyen ölelést kívánok Nektek Karácsonyra! Boldog Karácsonyt!

Betlehem

Idén először sikerült egy betlehemet is készítenem házilag. Néhány éjszakát elbíbelődtem a szereplőkkel, de megérte, mert a gyerekeknek (és Lacinak is) nagyon tetszik, ráadásul abszolút leesés- és ütésálló, sőt, a szereplők akkor örülnek a legjobban, ha a kis kezek játszanak velük... :)

Szemek fénye...

...nem egészen egy hét leforgása alatt a kétszer hozták rám fiaink a frászt. Először Lehel, aki hadonászott egy fűzfavesszővel, ami visszapattant és a szemébe csapott, ma pedig Leó, akinek Lehel rúgott a szemébe (még most sem tisztázott körülmények között), de az eset után órákkal is sírt a fájdalomtól, így Laci elvitte az ügyeletre... Hála Istennek nincs komoly baj, csak egy kis karcolás a szaruján, kapott cseppet, meg kötést, rendbe jön. De ma hosszú órák teltek el, amíg nem lehettem biztos abban, hogy nincs nagyobb baj.