2015

Január

Február

Március

Április

Május

Június

Július

Augusztus

Szeptember

Október

November

December

Klastrompuszta

Van valahol egy hely, egy titkos hely, amit csak mi ismerünk és ami csak nekünk olyan fontos... Már a gyerekek is tudják, miért látogatunk el néha egy erdőbe és keresünk meg egy fát, amit a "Noel fájának" hívunk. Idén a szüleim is elkísértek minket, így készülhetett egy családi kép is, 2015. decemberében.

...és ide másolom a bő két éve készült képeket is, hogy lássuk, mennyit nőttek a gyerekek... Főleg Lorin... :)

This moment

Karácsony....

Lorin néhány napig félt a fürdéstől, ha betettem a kádba zokogott, mikor kivettem, felém nyúlt, majd megöleltük egymást és megnyugodott... Jobban mondva, Ő ölelt meg... Még sosem ölelt meg engem egy 14 hónapos... Nem is tudom, melyikünknek nagyobb élmény... :) Legalább egy percig öleljük egymást ilyenkor mozdulatlanul, elszáll a félelem és a bánat, határtalan béke és melegség árad szét helyette... Ilyen ölelést kívánok Nektek Karácsonyra! Boldog Karácsonyt!

Betlehem

Idén először sikerült egy betlehemet is készítenem házilag. Néhány éjszakát elbíbelődtem a szereplőkkel, de megérte, mert a gyerekeknek (és Lacinak is) nagyon tetszik, ráadásul abszolút leesés- és ütésálló, sőt, a szereplők akkor örülnek a legjobban, ha a kis kezek játszanak velük... :)

Szemek fénye...

...nem egészen egy hét leforgása alatt a kétszer hozták rám fiaink a frászt. Először Lehel, aki hadonászott egy fűzfavesszővel, ami visszapattant és a szemébe csapott, ma pedig Leó, akinek Lehel rúgott a szemébe (még most sem tisztázott körülmények között), de az eset után órákkal is sírt a fájdalomtól, így Laci elvitte az ügyeletre... Hála Istennek nincs komoly baj, csak egy kis karcolás a szaruján, kapott cseppet, meg kötést, rendbe jön. De ma hosszú órák teltek el, amíg nem lehettem biztos abban, hogy nincs nagyobb baj.

A Nagyovis

Leó Csillag utolsó ovis évéhez érkezett. Az Óvónői megállapították, ilyen makacs gyereket még nem láttak pályafutásuk alatt, és feladták az arra irányuló próbálkozásukat, hogy Leót éneklésre-versmondásra-többiek előtti "szereplésre" bírják. "Amit Leó nem akar, azt nem fogja megcsinálni." A tanítónéninek üzenik, törje be, ha tudja. :) Azért ez nyilván nem olyan vicces, izgulunk is az iskola miatt... Mert, hogy a gyerek zseniális, legalábbis mi elfogultan annak látjuk... :) Szeretnénk ha jó kezekbe kerülne.
Őt is megviselte Lorin betegsége, azaz inkább az én zilált lelkiállapotom, és hogy gyakorlatilag nem jutott rá figyelem. Várjuk már nagyon a téli szünetet, hogy újra lehessen tölteni a hiányokat... :)

A Kisovis

Drága Lehelünk élvezi az ovit, főként, ha nem kell ottaludni. Az óvónők szerint beszokott, már akkor sem sír, ha elveszíti Leót szem elől, bár mindig megkérdezi, hol van (ha Leó épp úszni megy, vagy focizni), de játszik tovább... és van egy barátnője, akinek tudja a nevét (Panna)! :) ...és szereti itthon énekelgetni az ovis énekeket, most épp a "Mikulás, mikulás, kedves mikulás..." és a "Három lábú görbe szék..." kezdetűek a kedvencei, nekem meg az a kedvencem, amikor a dalban elérkezik ahhoz a részhez, hogy kit szeretsz, Ő kapásból rávágja, "Mamát!"... :)
Mint nagytesóval rendelkező fejlett immunitású kiscsoportos, még csak egyszer volt beteg a szezonban és az is kiderült, hogy fülgyulladással sem muszáj feltétlenül orvoshoz rohangálni, elég, ha van itthon hagyma, meg egy fásli... :) Ami már kevésbé örvendetes, hogy újra rosszul hal, remélem, ha oldódik ez a mostani hurutos köhögése, újra jobb lesz a helyzet...

14 hónapos kis Beteg...

A hónapforduló betegségben telt, Lorin első komoly, magas lázzal járó betegséggel küzdött meg hősiesen. Kicsit meg is ijedtünk, mert bő egy hétig tartott a magas láz, éjjelente hányás és nemalvás tarkította a képet, napközben pedig ha ébren volt, szakadatlan sírt. Közben egy felső őrlője is előbújt, így igen keveset cicizett és azt is csak nagy kínok között. Így aztán minden együtt volt, hogy kimerítsenek minket a tünetek... :( De mostanra visszakaptuk a gyönyörű mosolyú szőke Lorinunkat! Úgy hiányzott az éneklése, a mosolygása, az, ahogyan azt mondja "Nem!" és hozzá ingatja a fejét és rázza a kezét, vagy ahogy hallom közeledni csattogó tenyereit a parkettán, vagy ahogy ül és nyújtja a kezét, vegyem föl, vagy menjek oda, vagy épp mutat valamit... Isten hozott nálunk újra kicsi Lorin! :)

Ki mit mond...

...Leó: Áll a kanapé kartámláján derékból kissé előre hajolva, kezeit előre nyújtva mozdulatlanul és közben így szól: "Dinócsontváz vagyok! Valaha egy dinó voltam!" :)
...Lehel: Leó kiabál a WC-ről, menjek kitörölni a fenekét. Hangosan bosszankodom, hogy ekkora gyereknek ugyan miért kéne, hogy én töröljem, meg, hogy az iskolában ki fogja majd... Erre Lehel odaszól, mert megint úgy érzi, Leó pártját kell fognia: "Majd az iskolanéni!" :)
...Lorin: Hihetetlen tempóban nyílik ez a kislány, nem, hogy saját akaratának tudatára ébredt már, de ennek hangot is ad, így 13 hónaposan! Mondja, hogy "NEM!" :) ez mindenképpen mérföldkő... :) (...és közben rázza a fejét és tiltakozik a kezével...:)