2018. szeptember 13., csütörtök
Első...
...Mama nélküli két óráját tölti ma az Óvodában Kisovisunk. :) Már napok óta erről beszél, s most a kocsiban is megkérdezte, hogy akkor MOST ott fogom hagyni? :))) Nagyon várta és nagyon izgult. Nekem pedig harmadszorra is olyan megható és nagyon üres a ház... De most indulok, nehogy elkéssek... (Kép az indulásnál készült lesifotó...:)
2018. szeptember 1., szombat
Szavak Lorin-módra
"Ágnes"= mágnes
"Jégkapu"=jégaku
"Medveház"=McDonald's
...és van még jónéhány átköltése, de most csak ezek jutnak az eszembe... Olyan vicces, ahogy a számára érthetetlent így teszi érzelmezhetővé... :)
2018. augusztus 29., szerda
2018. augusztus 28., kedd
Szinte Kettesben
Tegnap óta kettesben vagyok a Lányunkkal. :) Érdekes látni, hogy Ő is, ahogy mindegyikük, mennyire más ilyenkor. Élvezzük a kizárólagos figyelmet, és egymás szeretetében sütkérezünk, még akkor is, ha nagyon giccsesen hangzik. :) és persze nagyon várjuk a Fiúkat! Ma este elalvás előtt ezt mondta Lorin: "Mama, olyan jó, hogy mi találkoztunk és megismertük egymást!" ... tényleg jó! :)))
2018. augusztus 22., szerda
Chill (Apa írása)
Lehel lebeg a Balatonban mentőmellényben, közben odaszól:
- Én egyébként most csillezek.
- Én egyébként most csillezek.
2018. augusztus 19., vasárnap
Napi aranyosság
Lorinnal a kanapén ülünk és az "okos négyéves" cimű feladatkönyvben tevékenykedünk. (Ez csak azért írom, mert annyira jellemző ez mostanában, odavan a feladatokért). Közben érzem, hogy a Legkisebb odabenn mocorog, mondom, hogy ha a hasamra teszi a kezét, lehet, hogy Ő is érezni fogja. Odateszi és feszülten figyel. Odabenn persze abbamarad a tevékenység, de Lorin csillogó szemmel felkiállt: "Hallottam, hogy beszélt!"
:)))
2018. augusztus 4., szombat
Pancsolàs az esöben
A kánikulàt itthon nehezebben viseljük, mint a Balatonon. A gyerekek persze föltalálják magukat, ami a hüsölési lehetöségeket illeti... :) Az egész napos kánikula utáni felhöszakadásban készültek a képek és a végkifejletet, (amikoris az idöközben keletkezett tócsákban henteregnek :) nem is örökítettem meg...
Ötödik... :)
A kèpen a figyelmes szemlèlö egy 12 hetes pocakot fedezhet föl.
Mostanra már lassan 15 hete, hogy velünk van ez a Picinyke Lèlek, aki már teljesen emberformát öltött icipiciben.
A szokásosnál tovább volt most titokban, persze a gyerekek elöl nem lehetett sokáig titkolni, mert úgy aggódtak az estènkènt rosszul lévö mamièrt... ès olyan megható volt az a természetes szeretet, amivel fogadtàk...
2018. július 20., péntek
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)


















