Leó iskolai osztálya - euritmia előadás

Illa berek, téli Gyerek...

win-win situation

Amikor Mama "hasznosan" él szenvedélyének és csigabigát horgol a foltoznivalóra, Incifinci meg boldogan veszi birtokba megújult kedvenc nadrágját. :)

Első hó...

...ami még az utakon használhatatlan, persze a gyerekeket nem lehetett lebeszélni a "szánkón oviba" műfajról, így ma megvolt a sport nekem is... :)

Ősz...

Leókönnyek

A toronyban járt, mikor meszólaltak a harangok... és eleredtek a könnycseppek...
De szeretem az érzékeny kicsigyereklelkét!

"Borzasztó"

Néha megadatik, hogy kívülről láthatom és rácsodálkozhatom a Gyerekekre. A Gyerekeknek arra a részére, ami a leginkább a sajátjuk. Ami tőlünk teljesen független, amit magukkal hoztak még a születésük előttről. A Kis Lényüknek a magja ez. Hatalmas, nekem megnyugtató és tényleg rácsodálkozásos élmény ez.
Tegnap pont Lehelre... :) A konyhában voltam, a Fiúk ott feküdtek a konyhakövön és legoztak. Egyszer csak Lehel annyit mond: "Borzasztó." Nem mérgesen, nem elkeseredve, inkább csak megállapítva, amibe azért beleszövődik némi érzelmi átélés is. Mivel a pillanat elég idilli volt (ép palacsinta készült, ők játszanak békében), így Leó értetlenkedve felkapta a fejét, és rákérdezett, hogy mit is mondott és miért. Lehel magyaráz: "Már jóideje nem sikerül ráraknom a legoautómra ezt a kis lámpát."
(Leó ekkorka korában legkésőbb a haramadik sikertelen próbálkozás után dühödten oroszlanüvöltött, én magam hasonló helyzetben minimum szentségelek egyet... :)
Borzasztó. :)))

11 év múlva újra egy Csodahelyen...

Az őszi nyaralásunk helyszíne nem találomra, hanem nagyonis tudatosan lett választva. Végre repült arra repülő, így a gyerekekkel együtt elmehettünk oda, ahol 11 évvel ezelőtt első közös utunkon Lacival járhattunk és azóta is a Világ egyik legszebb helyének tartunk. Néhány kép, ahol minden mosoly 100%-ig őszinte... :) A 200% csak azért nem jött össze mert esett az eső és fújt a szél... :) De még így is csoda volt másodszor is!

Naplemente :)

Novemberi óceán