Olvas már a gyerek?

Nem, sőt... :) De fog!
Mindig kérdezgetik a rokonok hogy mit is tanulnak, eddig mi sem nagyon tudtuk, hogy hogyan is lesz, ezért most írok róla egy kicsit... :)
Másfél-két hónapos szakaszok vannak (epocha), ezen belül vagy csak a betűket, vagy csak a számolást tanulják. A nyelvórák, a kézimunka, a vallás, az euritmia az mindig van változatlanul.
Most épp számolnak, csak húszig, de mind a négy alapműveletet, figyelve arra, hogy minden egyes gyereknek bevésődjenek az alapok, és csak akkor lépnek tovább, ha mindegyikőjük stabilan számol már. Így nem alakul ki félelem, mint a hagyományos oktatásban olyan sokaknál. Egy számolásos héten ez volt a táblarajz (A táblarajz egy hétig van fenn a táblán, a tanító vasárnap rajzolja föl nagy gonddal és szinte művészi munkával, témájában mindig a heti "tananyaghoz/témához" kapcsolódik).

A betűket először nyomtatott nagybetűvel tanulják. Nem ABC sorrendben haladnak. Minden betűhöz érzelmeket kötnek, egy meséből "bújnak elő"... :) Itt is jóóó lassan, nem csak a fejüknek, hanem az egész lényüknek tanítják. Azaz lelki kötődést alakítanak ki, illetve testi, fizikai szinten is megtapasztalják (lerajzolják, körbejárják stb...) A múltkor, mikor felosontam a terembe tanítás után és belelapoztam a füzetébe, épp ezt találtam... :)

Jó, nem? :)

Színhaz

...és amíg a "Kicsik" az Óriáskeréken pörögtek Apával, addig Leó velem és az osztálytársaival néztük meg a "Sötétben látó tündér" című darabot. Nem mondom, szükség volt némi lelki támogatásra (konkrétan az előadás sötét részeit, és ennől jó sok volt :) az ölemből nézte végig a majdnem nyolcévesünk... :))). De nagyon élvezte, sőt az előadás után hála az egyik osztálytársnő bennfentes Apukájának, még a kulisszák mögé is bepillanthattunk. Leó itthon szokás szerint megépített mindent, ezúttal legoból. Na jó, a függöny és a világítás nem legoból volt,... :)

Óriáskerék

Nőnapra a kertünkből...

Ma vették észre a gyerekek és szaladtak elmondani a jóhírt, gyönyörű hóvirágok nyíltak a fenyők tövében... Az időzítés tökéletes... :)

Addikció

Mostanában sokat kötök. Azaz kötNÉK, ha hagynának. :) Ha leülök kötni, azonnal három (vagy ahány otthon van épp) gyerek ugrik rám, hogy foglalkozzam velük... ami érdekes, mert ha mondjuk főznék vagy takarítanék, eszükbe nem jutna nyaggatni... Talán mert érzik, hogy ezt szeretem és egy kicsit saját idő, még ha közben beszélgetek is velük? :)
Tegnap este épp petrezselymet aprítottam, és hangosan megjegyeztem, mennyire unom már, inkább ülnék le és kötnék... Erre Leó a nappaliból visszaszól, "Látod Mama, ezért mondom Neked, hogy ne köss! Mert megszokod!"

Az első farsang

Leó nem sokat gondolkodott, egyrtelmű volt, hogy király lesz. E nnek persze örültem, mert a jelmezzel nem volt sok dolgom, varrtam egy palástot, meg egy koronát és kész... :) A mi kis Királyunk ott szerénykedik a háttérben... :)

Célfotó is lehetne...

...avagy a gyerekek fitten tartanak... :)

Télbúcsúztató erdei csúszás

Szenzációk

Lehel ma életében először beállt játszani az oviban.

Nóri néni nem vitte ki a gyerekeket az udvarra.


...és a kettő között van összefüggés! :) Azt gondoltam, egy Waldorf óvoda történetében nem történhet meg, hogy a gyerekeket nem viszik ki. Ma mégis megtörtént! "Csupán", mert egy Kisgyerek, aki szeptember óta a "helyén" ült a benti játékidő alatt, ma, mikor már épp pakolás volt a kimenetel előtt, elkezdett játszani a többiekkel... Erre Nóri néni habozás nélkül lefújta a pakolást, a kimenetelt, és mosolyogva csak annyit mondott, ma nem megyünk ki.
Még most is könnyes a szemem, ha erre gondolok! Adjon Isten ilyen pedagógusokat a gyerekek mellé!

Erdei szánkózás