Az első farsang

Leó nem sokat gondolkodott, egyrtelmű volt, hogy király lesz. E nnek persze örültem, mert a jelmezzel nem volt sok dolgom, varrtam egy palástot, meg egy koronát és kész... :) A mi kis Királyunk ott szerénykedik a háttérben... :)

Célfotó is lehetne...

...avagy a gyerekek fitten tartanak... :)

Télbúcsúztató erdei csúszás

Szenzációk

Lehel ma életében először beállt játszani az oviban.

Nóri néni nem vitte ki a gyerekeket az udvarra.


...és a kettő között van összefüggés! :) Azt gondoltam, egy Waldorf óvoda történetében nem történhet meg, hogy a gyerekeket nem viszik ki. Ma mégis megtörtént! "Csupán", mert egy Kisgyerek, aki szeptember óta a "helyén" ült a benti játékidő alatt, ma, mikor már épp pakolás volt a kimenetel előtt, elkezdett játszani a többiekkel... Erre Nóri néni habozás nélkül lefújta a pakolást, a kimenetelt, és mosolyogva csak annyit mondott, ma nem megyünk ki.
Még most is könnyes a szemem, ha erre gondolok! Adjon Isten ilyen pedagógusokat a gyerekek mellé!

Erdei szánkózás

Garázsmenet

Hó

Végre itt a hó, ráadásul becsületes mennyiségben... Amikor egy hóemberkényit nem a terasz összeseprésével kell begyűjteni... :) Ráadásul egy jó kis szánkózáshoz nem is kell messzire mennünk, csak épp ide, a ház mellé az erdő széléig... :)

Hárman

Mostanra Lorin abszolút partnere a Fiúknak minden játékban, talán csak a kislegoban nem. Olyan szerencsések vagyunk, hogy tudnak és szeretnek együtt játszani. Sokszor hallom, hogy a hármas szám nem kedvez az együttes játéknak, ott kialakul előbb-utóbb a pár és a harmadik hoppon marad. Most úgy látom, ennek azért nem feltétlen kell így Lennie. Remélem így is marad! :)

Igyekszem...

...behozni lemaradásom, mert ami a kötést illeti, Leó máris leelőzött. Valamelyik nap fogtam a kötőtűjét, meg egy szakkönyvet és a kis Mesterem instruálásával eljutottam az első sorig. Amikor is kiderült, egy tűvel nem lehet kötni. Szerencsére Leó elég kreatív, ajánlotta, hegyezzek ki egy fakanalat. Ám az vastagnak bizonyult... Akkor egy ceruzát... Az is... Mikor a második ceruzát hegyeztem és puffogtam egy kicsit, hogy ha ez sem lesz elég vékony, feladom a próbálkozást, Leó kissé rámpirított: "Nem baj Mama, legalább kihegyeztél két ceruzát..." No, igen, egyelőre még valóban cask ennyi haszna van legújabb szenvedélyemnek... Igaziból viszont Lehel miatt vágtam bele a dologba, mert az oviban kapott egy kincstári zoknit, ami kötött volt, alig akarta itthon levenni, azt mondta, vegyek neki ilyet... Meglátjuk mi less belőle... :)

Leó és a betűk világa

Megkezdődött az iskola, ahol újra a betűké a főszerep. A gyerekek nagy örömére most magánhangzókat kezdtek tanulni, így már lehet olyan szavakat találni, amit maguk is le tudnak írni... :) Leó egyébként örömmel megy változatlanul, a Tanító néni szerint nagyon jól érzi magát odabenn, abszolút megtalálta a helyét, aminek nagyon örülünk! Tegnap Laci megkérdezte, melyik a kedvenc tantárgya, mire Ő kis gondolkodás után visszakérdezett, lehet-e többet mondani. Mert ha lehet, hát az összes! :)
Az első kötött labdája néhány sor és készen lesz, s akkor elkezdi kötni a furulyatokot... :) Újabban pedig hazahordja az épp szabad kötőtűjét (hogy engem inspiráljon, erről később! :), meg is jegyezte, hogy itthonra is kéne csinálni egy kötőtűt, mert szívesen kötögetne itthon is. "Mama, amikor majd egyetemre megyek, hazahozom mind a két tűmet, de addig kléne itthonra is egy, amin tudnék itthon Lehelnek is labdát kötni." Hát így állunk.