Újra Otthon!

Augusztus 31-én beköltöztünk új otthonunkba. Majdnem akkora változás ez az életünkben, mintha új gyerek született volna... Egyszerre izgalmas, nagyon jó, fárasztó, kicsit szomorú a régi elengedése. De nagyon szeretjük már most is, pedig még nagyon sok idő és munka, hogy igazi otthonná válhasson. Azért kicsit összeszorul a szívem, mikor a régi lakáshoz megyünk és megkérdezem Lorint, tudja-e hol vagyunk, mire Ő: "Itthon".
A gyerekek viszonylag jól viselték a változást, azzal együtt, hogy a költözéssel együtt kezdődött az iskola is és az óvoda is... Ezekről természetesen külön posztokban emlékezem majd meg... :)
Viszlát drága Dunánk! :)

Indulás a kilátóhoz

A tetejéig!

23 hónapos Kiskirálylány

Lorin a parkban

Margitsziget

Dunán

Kékek és Huncutok

Lehet válogatni, melyik a legégetnivalóbb... Jelenleg talán a kis középső és a szeme sem áll jól jobbszélső fiatalember fej-fej mellett haladnak... :)

22 hónapos Kisasszony

Nagyocska. :) Mondja a fiúk után, hogy "Mami" a Mama helyett és "Api" az Apa helyett... és a hangsúly hozzá leírhatatlan... :))) Megkapta a 15 hónapos oltását, a 11. naptól négy napig alvás után durva foltok jelentek meg rajta, néhány órán át, majd megszűntek, majd alvás után ismét. Mostanra elmúlt. Az első nél elvittem a dokihoz, aki szúnyogcsípésnek titulálta és szerinte nem az oltás miatt van, de így utólag biztos hogy az volt az ok. Mindegy is, lényeg, hogy elmúlt. A bal lábacskájának tartása Kingának nem tetszik, újra sokat kell labdán ülnünk. Szerintem nem romlott a helyzet, a beszéde pedig olyan szépen fejlődik, hogy nem aggódom. A képen látható kalap (és még oly sok nőies holmi) Lily ajándéka, azaz tőle "örökölte" Lorin, külön köszönet érte itt is, mert a Kishölgy nagyon szereti őket, minden alkalommal Lilyzik is hozzá egy kicsit.. :)

Miénk a ház! :)

Szombaton megkaptuk a kulcsot! Természetesen családilag vettük birtokba a házat, én a gyerekekkel fagyiztam, amíg Laci a papírokat intézte, aztán megrohamoztuk jövendőbeli otthonunkat. :) A gyerekek mondjuk elsőnek az erdőbe rohantak be, mert van ott egy fából elkezdett bunki, amit Leó rögtön sajátjaként kezelt és tovább épített... :) Vasárnap egész nap ott voltunk, Laci nagyapa kíséretében, aki legalább olyan lelkes volt mint mi és szakértő szemmel mérte föl a terepet, s ha lett volna nála csavarhúzó, rögvest munkához is lát... :))) Sajnos a munkások később kezdenek csak, illetve több lesz a munka, mint elsőre gondoltuk, de nagyon reméljük, hogy belefér majd az időnkbe...
Mindenesetre a gyerekek kérdezgetik mosolyogva, mikor költözünk már... úgy tűnik, örömmel várják és ez jó. :) Ezügyben megnyugodtam.