Azok a bizonyos Pillanatok... :)

Tegnap este történt, hogy Lorint màr aludni vittem volna, csak a gyerekek még búcsuzkodtak egymástól. :) (Olyan jó, hogy ha esetleg napközben nem is mindig, de ilyenkor nagy a szerelem...:) Lehel megölelte és finoman megszorította Lorint majd pont, ahogy eddig csak nekem mondta, most a Húgának is: "Hú de nagyon szeretlek!" ...:)

Lorin 20 hónapos

...és a legkisebbnek már nem jár minden hónapra összefoglaló... :)

Kirándulás a vulkánnál (Apa írása)

Két éve Leóval kettesben hódítottuk meg a Vezúvot, most Lehellel kiegészülve hármasban vágtunk neki az Etnának. Szerencsénk volt, mert épp aktív időszakban kaptuk el, így igazi füstölő hegyre hághattunk fel. Sajnos lávafolyást nem láthattunk, de csuda élményekkel lettünk gazdagabbak.
A fiúk bátran viselték Mami hiányát is. :)

Egy kis levezetés másnap:

Rajzolni jó! :)

Betegecskék

"Füles" család vagytok, mondta a "cicás doktorbácsink" és kezembe nyomta a családi kiszerelést a fülgyulladásra való homeós bogyóból. :) Továbbra sem hiszek a homeós bogyóban, de a gyerekeink imádják és segít, mikor óránként kell fülbe csöppenteni, hagymát fejre fáslizni, mert közben adhatok egy kis bogyót és máris mindenkinek jobb lesz a kedve... :) Lehelnek ezúttal gennyes fülgyulladása volt, a doktorbácsinknak hála, megúsztuk az antibiotikumot. Lorin is szenvedett mindkét fülével, de ezúttal nála is elmaradhatott az antibiotikum, csak a 15 hónapos oltásával üldöz a védőnő, amit újra le kell mondanom, mert megint taknyos... Egyébként pedig egy finom lányos simogatás Lorin-módra csodákat tesz... főként egy kis hagymával kombinálva... :)))

Játék hármasban, avagy megy a gőzös...

Testvérek...

Erről a képről eszembe jutott egy másik kép a múltból, egy másik "Nagy" és egy másik "Kicsi" volt rajta és épp így, ezzel a büszke mosollyal kísérte a "Nagy" a "Kicsit", s a "Kicsi" ugyanezzel a boldogsággal az arcán totyogott... :) (Ha megtalálom, fölrakom ide...
(És egy közérdekű közlemény, Kedves Olvasók, ha visszagörgettek áprilisra, találtok új posztokat... :)

Nagyfiú

Nézegetem a tejfogas képeit, aztán meg ezt az elölfogatlant... és már ez is a múlt. Mert mostanra kinőttek a felső metszők, szép szabályosak és nagyok a kis tejfogakhoz képest. Hjaj, mikor volt az már, amikor azt mondta, hogy "Bumijabumija!", mikor megijedt a magasságtól és félt, hogy leesik... :)
Ő a hullámzó a gyerekeink közül. Azaz, néha elveszítem, mikor eltávolodunk egymástól, aztán eltelik egy-két hét és újra egymásra találunk. Most épp itt tartunk... kezdődik a nagy egymásratalálás, összhangban lévő boldog békeidő... :)

A tejtestvérek

Emlékszem, még a 4D-s UH-on jegyezte meg a doktornő, ahol a Fiúk is jelen voltak, mert kicsit az ő kedvükért csináltattuk, hogy úgy látja, ez a pici lány a pocakban a kisebbik Fiúra hasonlít. :) ...és tényleg. :) Ők ketten nagyon hasonlítanak egymásra, bár Lorin sok mindenben hasonlít inkább Leóra, de ami a külsőt illeti, inkább Lehel. Aztán tejtestvérek is lettek ők ketten, ami szerintem már így is marad, amíg szoptatni fogom Lorint, Lehel is csatlakozik alvás után... Mostanában pedig, hogy Lehelt sokat itthon tartom ha csak taknyos egy kicsit, ők ketten sok időt töltöttek együtt és Lorin nagyon megszerette Lehelt. Már ki tudja mondani a nevét, nagyon cuki, mert az l-betűknél kidugja kicsit féloldalra a nyelvét... :) és Lehelt követeli a játszótéren, üljön vele a hintára, Ő kapja el a csúszdán, ő fogja meg a kezét, és úgy egyáltalán, állandóan szemmel tartja, követi... Minap Lorin épp az ölemben ült, mikor Lehel sírva ébredt a délutáni alvásból. Lorin rámnéz, mutatja és mondja: Lehel, majd indul, a hangerő ellenére bemerészkedik Lehelhez és simogatja a fejét. :) Ha alszik Lehel és Leóval épp beszélgetünk arról, mikor ébresszük föl, Ő már indul is ébreszteni és énekli, amit ilyenkor szoktam ( a János bácsis éneket...:)

Lorin 19 hónapos!