Fontos információ!

Leó újabban a várak, az ágyuk, a puskák, a sárkányok, az ellenség bűvkörében mozog. Valamelyik nap berohan hozzám a konyhába és nagy lendülettel közli:
-Akit nem szeretek, azt porrá zúzom és levágom a fejét!
-És kit nem szeretsz, Leó?
...erre kissé alább hagy a lendület és elgondolkozik...
-Azt nem tudom, még nem találkoztam vele.
Majd sarkon fordul és csatakiáltás kíséretében elhagyja a színt... :)(
(...és ide hiányzik még egy kép a farsangon sárkányjelmezbe bújt kis Hősünkről.... :) hamarosan...)

A Legkisebb...

Ma délután negyedszer láttam a monitoron azt a bizonyos szürke foltot és a benne villogó sötétebb pöttyöt. :) Nincsenek rá szavaim, amit érzek ilyenkor. Boldogok vagyunk, hogy negyedszer részesülhetünk a csodában.
Pöttömke személyében megérkezett hozzánk a várva-várt Legkisebbünk, aki tényleg olyan picike még, a mai UH szerint 8 hetes 3 napos, mindössze 19 mm-es hatalmas Csoda. :)
...és íme a kép, a maga semmitmondó valójában, amit Laci olyan büszkén lobogtatott az utcán, majd Leó mosolyogva tanulmányozott, én meg gondosan megőrzöm... :)

Fehér holló...

Leó épp ebéd utáni desszertjét fogyasztja. Pilótakeksz-szerű, így természetesen szétszedi a szokott módon, majd ragyogó tekintettel mutatja, hogy sikerült úgy szétszednie, hogy az egyik oldala teljesen krémmentes... Mivel nem látja az arcomon ennek a csodának a felismerését, kicsit sértődötten hozzáteszi:
"Mama, ez még ritkábban van így, mint a Karácsony!" :)))

Okostojás...

Az oviból hazafelé újabban Leó minden nap így kezdi a beszélgetést:
"Mama, tudod, hogy én mi vagyok?"
Tegnap épp így folytatta:
"Okostojás!"
...és az micsoda, Leó?
Mire Ő magabiztosan egzakt módon magyaráz:
"Tojás alakú, okos, olyan nagy, mint a piros kisasztalunk, amin rajzolni szoktunk, az erdőben lakik és halat eszik."
:)
(A halat eszik, onnan jöhet, hogy nemrég mondtam neki, hogy a hal okosít... :)

Beteges...

Megtalált minket a betegség újra. Leó második hete van itthon, köhögős nyavalyával, ami egy hét után a fülére is ráment, így antibiotikumot is kap. Bobóka szintén. Ráadásul én is beteg vagyok, voltam. Fizikailag is ki vagyok merülve, ezt főleg akkor érzem, amikor lent vagyunk és húzom őket a szánkón, vagy Lehelt cipelem hazafelé(meg a hátizsákot meg a szánkót meg a homokozószettes szatyrot...)... A hét végére valahogy elfogyott az erőm, meg a türelmem, pedig mind jobban vagyunk már, csak valahogy lelkileg estünk szét. Szerencsére itt a hétvége, Laci teljesértékű (még) és igencsak kitesz magáért, hogy szétesőben lévő kis családját egyben tartsa... :)

Deszeretem..

ezeket a képeket és a rajtuk lévőket... :) arról pedig nem is beszélve, amikor egész nap gyönyörűen játszanak, minden játékot közösen, nekem más dolgom nincs, mint hogy gyönyörködjem, meg fényképezzem... (No persze nem elvárás, hogy együtt, de tegnapelőtt épp így esett és ez nagy eset... szerintem...:)

Mint a nagyok...

A Stokke-szék két élete...

avagy közérdekű hirdetmény:
Értesítünk minden kedves Stokke-székes háztartásban játszó gyermeket és szülőt, hogy a sütőbe való hagyományos tepsi kompatibilis az etetőszékkel! :) Így ez utóbbi remek sütővé lényegül, s ha még a lábtartója is fönn van, úgy fatüzelésű kemencévé is változtatható...

Nagyfiúk a játszón

Apa kalapja...