Deszeretem..

ezeket a képeket és a rajtuk lévőket... :) arról pedig nem is beszélve, amikor egész nap gyönyörűen játszanak, minden játékot közösen, nekem más dolgom nincs, mint hogy gyönyörködjem, meg fényképezzem... (No persze nem elvárás, hogy együtt, de tegnapelőtt épp így esett és ez nagy eset... szerintem...:)

Mint a nagyok...

A Stokke-szék két élete...

avagy közérdekű hirdetmény:
Értesítünk minden kedves Stokke-székes háztartásban játszó gyermeket és szülőt, hogy a sütőbe való hagyományos tepsi kompatibilis az etetőszékkel! :) Így ez utóbbi remek sütővé lényegül, s ha még a lábtartója is fönn van, úgy fatüzelésű kemencévé is változtatható...

Nagyfiúk a játszón

Apa kalapja...

Első...

Leó ma 7 óra 1 perckor átöltözve, fülig érő szájjal, büszkeségtől dagadó mellel várta az ovis doboza előtt Óvónénijét... :)
Tegnap ugyanis kitalálta, hogy első szeretne reggel lenni. Megkérdezte Marianna nénit, hányra jár dolgozni.
...és ma megcsinálta. :) Laci bejött érte fél hétkor, kilopóztak a szobából, úgy, hogy engem ne ébresszenek föl (természetesen fönn voltam, csak úgy tettem, mintha nem, mert ez is a kívánság része volt, hogy még Maminál is hamarabb fölébredni... :), csak egy nagyon-nagyon finom simogatást éreztem a hátamon és olyan nehéz volt megállni, hogy meg ne puszilgassam ezt a Nagyembert... :) Ahogy bentről hallgatóztam, volt egy kis elgyengülés a projektben az öltözés felénél, de persze győzött az akarat és hétkor már büszkén lépdelt a Koránkelő az óvodában... :)
Ez azért is olyan nagyszám, mert a fél nyolcas kelés is igen korainak számít mifelénk, és persze örökös nyávogás van az ovi miatt...
Leó drágám, tényleg nagyon büszke lehetsz magadra! :)))

Napfényes Lehel 21 hónapos

Elmúlt a rámtapadós nyűgössége (ahogy a tejdiétát újrakezdtem, szegényem) mintha csak a szél fújta volna el... és ittmaradt helyette egy mosolygós önálló tündérfiú. Túlzásnak hangzik? :) Nem állítom, hogy könnyű vele, mert nehéz... Főleg cipelni. De épp ma cipelés közben suttogtam a fülébe, hogy olyan jó, hogy itt van velünk! és hogy éppen Ő...
Sokat ügyesedett a finommozgása, valamelyik reggel, egyedül hagytam az asztalnál a reggeliével, mire visszanéztem, már kanalazta a fruttapurajat, ami nem a kanalazás miatt nagy szám, hanem hogy egyedül bontotta föl, ami néha még nekem sem könnyű. Beindult a beszélőkéje is végre, bár nem értjük, de nagyon cuki, ahogy komoly ábrázattal hablatyol. Az értésben szerintem még mindig egy kicsit le van maradva korához képest, de egyéb tekintetben (főleg a játékában) olyan értelmes, hogy nem aggódom ezen. Kornélhoz tervezem azért elvinni...
Akarata továbbra is töretlenül szárnyal, s ha nem vagyok épp ott és úgy, ahogyan Őkelme kívánja, olyan mérges tud lenni és olyan hangerővel és igen kifejező testmozgással adja ezt tudtomra, hogy komolyan mondom megijednék, ha legalább egy méterrel magasabb lenne és 50 kilóval több... :) (Enyhén rogyasztott térddel törzsből előrehajol, kezeivel megtámaszkodik a combján és "Ájá! Ájá! Ájá!", minden kiáltás egyre hangosabb és egyre inkább előre dől, így a harmadiknál már 90 fokos szöget zár be a törzse és a lába... :)
...és osztozkodó jótestvér... Leónak mindent megbocsát, mindent önként átenged (kivéve engem, ha épp cicizni akar, mert akkor nem engedi, hogy Leó is odabújjon...)
... és vidám napsugár, aki énekel magában, (felismerhetően énekli a sej-haj denevért!:) folyton jön-megy, játszik, utánoz és mosolyog szégyenlősen... :)

Szédültek... :)

Mára már ketten róják a köröket a zenére minálunk... Mire a videó készült, már legalább 4 számon túl voltak (Leó persze megállás nélkül), ezért a lagymatag tempó.... :) De úgy tűnik, Lehel mint mindenben, ebben is követi testvérét.

Hétköznapok...

Nem része életünknek a gyerekes nagybevásárlás, de amikor mégis részt vesznek benne, akkor nagy derültséget okoznak, ahogy lelkesen tologatnak és komoly ábrázattal követik a célszemélyt... Ezúttal Apit, mert én ezidő alatt egy iskolai szülőértekezleten vettem részt, amit a leendő iskolások szüleinek tartottak... Nem megy még iskolába persze Leó, de már idén elkezdünk puhatolózni... (Azóta én keresem az idővisszapörgető/ megállító gombokat... ha valaki tud ilyenről, sürgősen írja meg! Köszi! :)

Büntiben...

Karácsony előtt volt egy kis idill, mindkét gyerek angyal volt... :) Azóta Lehel tartja a formáját (róla hamarosan bővebben :), de Leóval igen nehéz ez az időszak. Minden napra feladja a leckét, hogy utat találjak hozzá és ez kevésszer sikerül. Finoman szólva is van mit fejlődnöm türelemben, kreativitásban, megértésben, hidegfejmegőrzésben, halkszavúságban, következetességben... De nem is erről akartam írni, hanem a büntetésről, mert végső esetben előfordul, hogy beküldöm a szobájába... Persze ilyenkor, ha Lehelt nincs erőm/kapacitásom épp visszatartani attól, hogy kövesse a Bátyját, és pillanatokon belül egy fergeteges hancúr vegye kezdetét odabenn (ami minden, csak nem büntetés), akkor célszerűségből a sarokba küldöm. Lehel, a lelkes és hűséges barát persze ide is buzgón követi és ülnek egymás mellett vigyorogva és elégedetten... :) ...és igen, barátok. a legjobbak Leó szerint. :)