Idill... :)

Újabban "LAZÁN PROGRAMOZUNK". Ami azt jelenti, hogy hétvégén nyakunkba vesszük a kis batyut, meg a két gyereket és irány KIRÁNDULNI! :) Egész napra megyünk és ahol az este ér minket, ott vezényeljük le az "esti szettet" és pizsamában szállnak a gyerekek az autóba, elalszanak, itthon meg fölcipeljük őket ssss-segve, majd betesszük őket az ágyukba és ott folytatják az éjszakát... :) Nem mondom, hogy nem fárasztó, főleg a reggeli villám pakolás és készülés, de olyan nagyon megéri, mert annyira feltölt... a pihentető hétköznapokban meg tudok töltődni a képek és videók nézegetésével... :)))

Sétálunk...

Egyik kezemben Leó keze, másikban a Lehelé, így sétálunk mi hárman át valamelyik nagyáruház parkolóján keresztül, egy fárasztó nap után épp fagyit venni, közben a hátunkat süti a nyári nap... szóval romantikus hangulatomban ilyesmit mondok: De jó is nekem, két Csillag kezét foghatom... Mire a válasz a felcsillanó szemű Leótól, aki talán a legfogékonyabb mindenféle hangulataimra: Igen, és még szép is vagy!
:)))

Néhány kedvenc...

Annyi a kép, mintha egy fotós jött volna velünk szombaton kirándulni... :) Egyrészről jó, másrészről nem szeretem, mert nem győzök válogatni... Muszáj vagyok fölrakni néhány kedvencemet mééég. :)

Angyalkáim

Néhány kép a mai napról... nagyon jól éreztük magunkat Tatabányán a Kőhegyen, a barlangban, a Turulnál, Tatán, Dunaalmáson... :) Rengeteg a kép, még több az élmény, majd még jövök képekkel, de most megyek aludni, mert holnap is kirándulós napunk lesz, hurrá! :)
(UI: Senki nem esett le sehonnan, mindenkit egyben és épségben hoztunk haza! :)

Időutazás Szentendrén

Mielőtt újra hétvége lenne, azaz most néztem az órára és már megint itt a hétvége... na mindegy... :) szóval múlt szombaton ellátogattunk a Szentendrei Skanzenbe. Olyannyira jó volt, hogy holnap is visszamegyünk! :) Láttunk működő vízimalmot, régi tűzoltószekereket, szappankészítést, szélmalmot, sok-sok állatot és olyan izgalmas felfedezőút volt ez mindannyiunk számára, úgy örülök, hogy három generáció (szüleimet is beleértve:) érezte jól magát aznap.

Figyelnek... :)

Mindig lenyűgöz, mikor Leót látom figyelni... és bármerre járunk, ahol valami új dolgot lát, megszűnik neki a külvilág, csak arra az újdonságra fókuszál és szinte hallani, ahogyan szippantja be a sok infót... :) Úgy tűnik, Lehel is szippantó... :)))
A működő vízimalom mindkettőnek tetszett. :)

Akiknek nincsen tériszonya... :)

Mozgalmas hetünk volt, teli szuper kis programokkal. Többek között jártunk az óriáskeréknél, amin kiderült, csak engem zavart, amikor a kabin a magasban billegni kezdett a helycseréink miatt... :) Bobóka bátran támaszkodott az ablaknak, Leó pedig amint észrevette megszeppenésemet, azonnal lelki támaszt nyújtott... el is szégyelltem magam... Hiába, nem könnyű egykén gyenge nőnek lenni bátor és erős férfiúk között... :)))

15 hónapos Bobóka

Itt szuszog mellettem ez a hosszú fekete pillás szőke pihehajú puttó testű még épp tejecskés szájú kisember, én meg őrzöm az álmát. :) ha megkérdik milyen idős, még egyévest mondok, de tegnap figyelmeztetett a Mamám, hogy már épp 15 hónapos... :)
...és tényleg. Hihetetlen tempóban nyílik és egészen elkápráztat csodás kis lényével. Bár nehezek voltak az utóbbi hetek, egy őrlő és két szemfoga bújik most egyszerre, így gyakran van ahátamon, de legalább a karomban. Egyre több mindent ért, és egész jól megérteti magát, mert egyrészt mutogat, másrészt olyan nagyon kifejező a tekintete... Érthető szavakat nem használ, de hasonló hangzókat mond az eredetihez, így kontextusban értő fülekre talál... :) A bújós csecsemőből mára bújós, de hihetetlen szociális kisfiú lett. Nagyon szereti a babákat, gyerekeket, Ő nem ölelgeti őket mint anno Leó, viszont "értőn" kapcsolatba lép másokkal... Na ez azt jelenti, hogy a múltkor pl. Egy boltban babakocsiban sírdogált egy kisfiú, Lehel odavitt neki egy labdát, majd mikor elgurult a labda, mutatta az irányt, jelezve, játszhatnánk... :))) Vagy, tegnap Leó elvette tőle a dömpert. Az ilyesmit nem hagyom annyiban, mert a szabály, hogy nem vehetik el egymástól a játékot, ha éppen azzal játszik a másik. Visszaadtuk Lehelnek a dömpert és mivel Leó tovább hepciáskodott, beküldtem a szobájába. Lehel bement utána és odaadta neki a dömpert. :) Egyébként is jellemző rá, hogy a szülői szigort és a családi feszültséget egy pillanat alatt oldja angyali mosolyával és azon kapjuk magunkat, hogy büntetés, fejmosás helyett együtt nevetünk...
Úgy tűnik, talán a tejfehérje érzékenység is a múlté, 15 hónap után elkezdhetek tejtermékeket enni-inni... Kipp-kopp :)))
A mellkasával újra voltunk ortopédián, nem javult annyit, amennyit remélhettük volna, de állítólag még mindig elmúlhat, reméljük ha nem is múlik el, de problémát nem okoz majd. Én nem látom olyan riasztónak, mint picike korában, ezért úgy gondolom, talán mégis javult a helyzet.
Emlékszem, egy évvel ezelőtt mennyire meg voltunk ijedve, hogy még mindig nem nyúl a tárgyakért... Most pedig nem győzök rácsodálkozni, mennyi mindent megcsinál önállóan, mire észreveszem miben mesterkedik, általában már túl is van a nehezén. :) kedvence a csúszdázás, ezt a kanapé karfáján gyakorolja, de csak akkor az igazi, ha én is nézem és együtt örülök vele... :) Minap egy türelmetlen és tőle szokatlanul követelőző "ájá-ájá" kiáltozásra megkerestem, a következő kép fogadott: Lehel a kanapé karfáján ül, lába befelé, háta mögött a "mélység", egyik kezével hanyagul a háttámlába kapaszkodik és igen izgatottan vigyorog. Odamegyek (csak lassan, meg ne ijesszem, nehogy azért essen le), de útközben világossá válik számomra, hogy nem véletlenül került ebbe a pozícióba és nem az a baja, hogy most nem tud lejönni, hanem valamit tervez... :) mikor odaérek, jelentőségteljesen felemeli tekintetét, majd ájázik kettőt-hármat, mint aki lendületet vesz, majd csúszik. :))) Otthoni csúszda... :) Mostanában pedig úgy csinálja pont, mint a játszótérin, föl is áll a karfára, majd lecsücsül és csúszik. (na ennek már nem örülök annyira...:) Mindenesetre nagyon jómozgású, ügyes, kedvence a csúszdázás mellett a labda, dobja, rúgja, kergeti, mikor mihez van partner, vagy kedve... Illetve az építkezés, kockákból, legóból, vagy dobozokból. De Leó játékában mindig szívesen asszisztál, ha kell, adogatja a kockákat, ha kell hát hiába üldözi a labdát, kacagva fut és másodikként ér célba és újra és újra megindul lelkesen hogy aztán újra és újra "csak" másodikként ne érje el a labdát... A külső szemlélő már épp hajlana arra, hogy beavatkozzon és "igazságot" tegyen köztük és odaadja a labdát Lehelnek, de ekkor "érthetetlen" dolog történik, Lehel visszaadja a labdát Leónak és kezdődik az ő kis játékuk előröl, Lehel kacagva kergeti Leót és a labdát, amit soha nem érhet el, mert Ő mindig "csak" a második... Irigylésre méltó... van mit tanulnunk Tőle is...
Édes Kicsi Budhám, olyan jó, hogy itt vagy velünk! :)

A kék tömés

Leó bal felső elülső rágóján jó ideje már, hogy észrevettem egy lukat. Halogattuk-halogattuk, majd mára kértünk egy időpontot kedves fogorvosismerősünkhöz.
Lacival mindketten némi görccsel a gyomrunkban vittük Leót a fogorvosi székbe, de ami történt, az minden pozitív várakozásunkat felülmúlta. :) Leónak egyetlen kikötése volt az elején, hogy az ölemben ülhessen. Így tehát beszálltam a székbe, Leó az ölembe ült, Erika megnézte a fogát, elmondta és megmutatta, hogy mivel és mit kellene csinálnia, majd Leó azt mondta "Rendben" és kinyitotta a száját. Mostanra pedig egy gyönyörű kék tömés tulajdonosa. Mi pedig egy kéktömésű nagyfiú büszke szülei... :)))

Pécs

Pénteken nagy levegőt vettünk és újra felkerekedtünk, ezúttal Pécsre látogattunk régen látott barátainkhoz. Részemről meg tudom szokni ezt a "cigányéletet", olyan jó máshol lenni, pláne, ha még barátokkal is találkozhatunk... Töröm a fejem a jövő hétvégi programon... :)))