Bobóka 14 hónapos :)

Elszánt, határozott, nagyhangú, bújós, szelíd, elégedett, csupaderű kisnagyember. Szeretem, ahogy elszántan járkál a lakásban, mint akinek nagyon fontos dolga van, odamegy a könyvespolchoz, kihúz egy kisvakondos könyvet, sikoltva megörül neki, majd fülig érő szájjal hozza megmutatni, rábök az ujjával a főszereplőre és tudományosan hozzá is teszi sajátnyelvén "kisvakond" (amit képtelen vagyok lekottázni..:). Szeretem, ahogyan ölelgeti, harapdálja, majd melléfekszik a kutyának nevezett ikeas kékfarkasnak. Szeretem, hogy szereti Leót, bármennyire is undok legyen vele néha a megnevezett... Szeretem, ahogy megérteti maghát, ahogy beszél a tekintete, ahogy mutogat, ahogy az ölembe ül (ha valami/vaklaki más volt ott előtte, azt egyszerűen kiteszi), majd mutatóujjával egyre erősödő mértékben kezdi ütögetni a pólóm alól kilátszó csupasz mellkasomat "agyál" felkiáltással, ha cicizni szeretne... :)

Egyébként pedig jön-megy, próbálkozik szavakkal, de az ÁJÁ még mindig joly-joker, jó sok fogat növeszt most egyszerre, jó magas és nagyon nehéz. :)

Pufievők :)

Egy gyerekről nem olyan nehéz spontán képet készíteni, na de kettőről, ha azt akarjuk, hogy egyszerre legyenek a képen... muszáj pufit adni nekik, akkor megülnek egy pillanatig egymás mellett... s hogy nem lett spontán, na mindegy... :) azért cukik... :)

Sárkányszelidítő

Leó játszik, szól a zene, majd egy mese, ahol épp levágják a sárkány összes fejét. Leó meglepődve érdeklődik, miért kell levágni a fejeket? Majd kifejti: "Ha itt lenne egy sárkány, én azt csinálnám, hogy kinyitnám neki az ajtót és azt mondanám neki (fölemelt mutatóujjal, parancsoló szigorú tekintettel) Sárkány, menj ki! Aztán mikor leér, (a lépcsőházba) a lenti ajtót már nem nyitnám ki neki, hanem azt mondanám neki: Sárkány őrizd a házat!"
Én erre csak azt mondom, ejha... :)))

Leó szerint... :)

"-Nagyon rossz lehet valahova beszorulni, ugye?
-Igen, kellemetlen tud lenni.
-Szerintem nem kell szorongani."

...ugorj cica az egérre...
"-A cica megeszi az egeret?
-Megeshet.
-Nem értem, miért vadászik a Nagyobb a Kisebbre?
-Mert a kicsi nem tudja megenni a nagyot.
-Ha nagy leszek, a szám is megnő majd?
-Igen.
-De nem ennyire, ugye?" (és mutatja az ívet egészen a füléig) :)))

Legény a gáton

Volt a napokban még egy áradás, ami még közvetlenebbül érintett bennünket, a nappali radiátora elkezdett csöpögni. Azaz először csöpögött, majd pár nap múlva már óránként kellet cserélni alatta az edényt, beleértve természetesen az éjszakát is. Szerencsére pont most voltak itt a szüleim, így az éjszakai "beosztásban" még két önkéntes vállalt oroszlánrészt. A nappali vízkiöntést, és főleg a vödör ide-oda hurcibálását a legkisebb önkéntes is boldogan vállalta... :) Tegnap megoldódott a probléma, egy kisebb vagyonért leszedték a rossz radiátort, leengedték, majd újratöltötték a rendszert és két dugót is nyomtak a csövekbe... de ez már egy másik történet, itt most csak az önkéntesek munkáját szeretném hálásan megköszönni! :)

Áradás

Néhány napja állandó programot jelent esténként az áradás szemrevételezése. Reméljük nem leszünk árvízkárosultak és nem telepítenek ki bennünket. A legrosszabb lehetőség szerint ugyanis nekünk is szállás után kell néznünk a hétvégén, jövő hét elején... De ez azért nem valószínű... Addig pedig vidáman, kicsit azért borzongva szemléljük ezt a nagy vizet itt közvetlenül a szomszédságunkban... :)

Először...

...hangzott el Leó szájából a mondat reggel, a szokásos "Ma ÉN NEM MEGYEK óvodába!" helyett: "Ma van kedvem óvodába menni, csak várjuk meg, míg felébredek..." Vissza is kellett kérdeznem, mert nem hittem a fülemnek... :)))
Gyanítom köze van a dolognak az új baráthoz, Csanádhoz. :) Az utóbbi időben egyre többet emlegeti Csanádot, tegnap pedig örömmel jegyezte meg: "Egyre több gyereknek tudom a nevét az oviban!"
"Kinek tudod a nevét Leó?"
"Ágoston, Benedek, Csanád"
Harmincan vannak... :)))

Mélázós...

Nincsen nekem sok barátnőm... Őket is nagyon hanyagolom, iszonyú rossz kapcsolattartó vagyok... Ők meg nem véletlenül a barátnőim, mert hát ők is... :) A múlt hét azonban bővelkedett találkozásokban és ami miatt különleges volt, hogy mit volt mit tenniük, gyerekeink is találkoztak... :) Valószínűleg ők nem lesznek barátok-barátnők, de nekem olyan megható volt látni együtt őket... :)
A képen látható gyerekek balról jobbra: Lehel-Lily-Buda-Lehel

Leó játszik

Szerintem zseniális, ahogyan a világot modellezi ez a Kisember. Tegnap délután családostól bicikliztünk a környéken és láttuk a közeli hőerőmű kéményét, amit persze Laci el is kellett, hogy magyarázzon a kis Szivacsunknak. :) Ma reggel első játékának témája természetesen a kémény volt, csővezetékkel, házzal, emberekkel, ahogyan annak lennie kell... :)

Leó (terv)rajzol :)

Mostanában, mielőtt nekilátna az építkezésnek, először nagy komolyan félrevonul, leül a kis asztalához és tervrajzot készít. Azután a rajz alapján fölépíti a művet. Van, hogy egész összetett rajzot rajzol és utána tényleg azt rakja / építi föl. Ma sátrat épített a kanapéra, a rajzon a kanapé három párnája, a sátor fala és maga a mester látható... :) (ja és persze az újabban elmaradhatatlan aláírás, amit ha kérdezek mi van rajta, azt mondja, hogy leó, megmutatja, hogy egy o-betű és egy e-betű, majd elfordítja a papírt és az e-betű megfelelő részében megmutatja a hiányzó l-let is...:)


...és persze humora is van ennek a gyereknek. A képen a régi "hepehupás út" és a megépítésre váró "jó út" látható... :)