"Lehelkém..."

...kezdi Leó mostanában minden második mondatát. "Lehelkém, ide nem lehet bejönni, mert itt egy munkagödör!" "Lehelkém, gyere, építek neked egy tornyot, amit fölboríthatsz!"
Igazán szívmelengető ez azok után a mondatok után, hogy "Lehelt el kellene pusztítani valahogy!" Bár tudom, ezek a mondatok is szükségesek, sőt nélkülözhetetlenek... :) De mostanra a "se veled se nélküled" testvérkapcsolatuk tovább formálódott és egyre inkább billen a "Veled"-felé! :))) Most, hogy Lehel jön-megy, azaz mászik, Leó egyre inkább kezdi felfedezni a testvérét, mint játszópartnert. Bár gyakoriak még a kérések, hogy tegyem be most a kiságyába Lehelt, mert ledönti a tornyot, de az is megesik már, hogy nagyon ügyesen bánik Lehellel, rafináltan tereli, vagy kifejezetten együtt játszanak, a saját önálló játék már nem is olyan csábító, mint a Lehellel való KÖZÖS! ...és mondanom sem kell, mekkora öröm ez egy anyai szívnek! :)

A két sok L-les... :)

...avagy Lelle és Lehel, a Lél férfi és női párja az életben is egymásra találtak tegnap, mikor Hanna-Mikolt-Áron-Lelle és Szüleik nálunk jártak. :) Kép sajnos csak kevés készült, mentségemre szolgáljon, hogy hat gyerek és négy felnőtt érezte (remélem) jól magát és meg is felejtkeztem a megörökítésről... A sok szép lány közül most Lehelnek is akadt egy barátnő, a csupamosoly Lelle személyében, aki kedves "baba-baba" kiáltásokkal örvendezett Lehelnek. és bár Lehel nincs épp kirobbanó formában a fogzása miatt, ez szokás szerint csak a mosolyok ritkulásában látszott, még így is fát lehetett vágni a hátán nyugodtság tekintetében... :)
A nagyoknál pedig a kép alapján (is) úgy tűnik jó volt a "buli"... :) Ennek következtében a "legnagyobbak" pedig még beszélgetni is tudtak egy cseppet... :)

Hoppá! :)

Büszkén jelentem, Leó kész úriember! :) A kép után gondolom nem kell bizonygatnom a lelkesedést, amivel Virágot körülrajongta... Cukik... Még ha kicsit félelmetes is, hogy kb. 100 évet öregedtem, mikor ezt a képet megláttam... :)

Kedveseim

Karácsony

Évről-évre alakul, változik, formálódik a "Mikarácsonyunk". :) Nincsen még "bejáratott" ünnepi menetrend, részint azért mert a gyerekek életkorához idomul, részint mert mi magunk is keressük, ízlelgetjük... Idén a szüleimmel együtt ünnepeltünk itthon Szenteste, másnap pedig a család másik felével Dunaalmáson.

Advent

Négy hete minden este és délután az altatások alkalmával Leóval együtt számoljuk vissza a napokat... A "mikorleszmárkarácsony" kérdésre már félálomban is tudom a naprakész választ... és a legszebb, hogy Ő is! :)
Vártunk, meséltünk, készültünk, sütöttünk, csomagoltunk, (Leó kis bunkert is épített párnákból és takarókból az ajándéka tökéletes elrejtése céljából), majd ma végre Lacival is kiegészülve együtt lehetett a család, sőt kettecskén még a Karácsonyi vásárba is benézhettünk...
...és IGEN, holnap már Karácsony! :) Áldott Karácsonyt mindenkinek!

Nézőpont

Hazafelé az oviból a lépcsőházban Leó megáll és sokat mondó mosollyal rám néz:
- Api, amikor óvodába viszel, akkor megszabadulsz tőlem.

Buddha

Nem az első eset, hogy vadidegenül szólít meg valaki, hogy mosolyogva megjegyezze, "olyan ez a gyerek, mint egy kis Buddha". Ma az orvosi rendelőben mosolygott meg minket egy hölgy, mint később kiderül óvónő és háromgyerekes anyuka, de állítása szerint ilyet Ő még nem látott... :) "Olyan szelíd, tiszta tekintetű, bár nagyon érdeklődve szemlélődik, de olyan nyugodt, bölcs...mindig ilyen?" :) ÁÁÁÁ, csak ha beteg... :)) Különben mosolyog is hozzá. :))

Kicsit uncsi...

...de újra betegségről panaszkodom. Persze csak a dokumentálás miatt no... :)
Leó kezdte, hozta, jó másfél hete a tőle eddig még nem látott "fényes nappal(!) lefekszem a kanapéra mert olyan fáradt vagyok" betegségtípust. Először csak láz, majd orrfolyás, majd csütörtökre olyan durva köhögést produkált, hogy jobbnak láttam kihívni a doktornőt, főleg azért mert szerda éjjel már Lehel is jó másfél órán át üvöltött csillapíthatatlanul a (mostmár tudom, hogy fül-)fájdalomtól. Csütörtökre Ő is lázas lett és taknyos. Minden idők eddigi legborzasztóbb napját éltük meg, mindkét gyermekem szeretett volna a bőröm alá bújni, igen ám, de ha a nagy percenként minimum 5 hurutosat köhög, nem célszerű őket egyszerre a keblemen melengetni. Így történt, hogy Lehel elől rámkötve, Leó pedig hátulról ölelve (közben csupaszbőrt fogva:) közlekedtünk a lakásban... Valahogy túléltük, az antibiotikumtól elég gyorsan jobban lett Leó, a köhögése is hamarosan teljesen megszűnik. Viszont Lehelnek nemhogy a fülfájása nem múlik, (azóta is minden éjjel csak fájdalomcsillapítóval tud 1-2 órát összefüggően aludni) de tegnapra már köhögött is, így ma doktornéninél jártunk és Ő is megkapta az antibiotikumot. Halleluja. Egyik éjszaka elgondolkodtam azon, amit tavaly egy ismerős anyukától megdöbbenve hallottam. Ő a nagyobbik örökös betegeskedése miatt vette ki az oviból az első évben a gyereket, mert minden héten beteg volt és a kicsi is mindig megkapta... Nos, nálunk minden második héten beteg Leó és Lehel nagyjából minden másodikat kap el... Nem tudom, sokkal jobb-e ez a mérleg? :(
DE, Karácsonyra mindenki EGÉSZSÉGES lesz! :))) mikorleszmárkarácsony?!!!

Lehel 8 hónapos

Néhány napja egyenes háttal ücsörög! :) ...és játszik. :) Nem tudom, hogy csak az ülő helyzet miatt, vagy tényleg minőségi ugrás történt a mentális fejlődésében is, de mintha a játéka is egyre inkább kisgyerekes lenne és nem babás. :) Kedvencei a Leókedvencek, szereti a nagydömpert, a síneket-vonatokat, és legújabb nagy szerelme az a zsinór (eredetileg ablakredőny felhúzó), ami a labdatartó kosárból lóg le a szőnyegre. Csak ül mellette, mindkét kézzel húzgálja, kóstolgatja, rágcsálja és persze sikongatva magyaráz neki/vagy nekünk... :))) Régi megunhatatlan kedvencei a könyvek, lapozgatja, csörgeti, majd kifejti véleményét az olvasottakról :) és új "szájbavalója" az a zsiráf amit direkt fogzáshoz vettem neki. Mert igen, mostanra 6 db foga van, a felső egyesek között némi szünettel... :)) Kornélnál épp tegnap jártunk és mindent rendben talált. Szerinte nemsokára mászni fog, mondta kedden, Lehel pedig szerdán, a hónapfordulóján megtette első mászó-"tempóit", így vagy másfél métert haladva előre az áhított célért. :) A mászás és ücsörgés mellett még egy újdonság, hogy négykézláb egészen felnyomja a popsiját úgy, hogy csak a keze és a lába van lenn, lábfeje kifelé néz saroknál szorosan összezárva... :) Nagyon cuki, majd teszek fel róla képet. :)
Kommunikációban is szépen fejlődik, már hallgat a nevére, illetve elszántan magyaráz, de nem az a be nem áll a szája típus, csak ha van mondanivalója. :) Ebben olyan, mint Leó volt. :)
Mára már olyan természetességgel ülünk az asztalnál négyen, mintha mindig is velünk lett volna. Leó is hiányolja már, ha nincs kint a szőnyegen vele, mert épp alszik. Bár a játékokon való osztozkodás újra felszakítja a testvérféltékenység sebeit, de ez már nem olyan elementáris, mint anno. Mégiscsak egy dömperen és nem mamin kell most megtanulni osztozni. :) Kapcsolatuk most ennek megfelelően inkább a "se veled se nélküled" hangulatot idézi, de azért édesek. Nekem különösen. :)
...és a számok, 76 cm és 10,45kg. Ezzel újra Lehel vezeti a nemlétező testvérsúlyversenyt. :) Kezd izgalmassá válni, kérem megtenni a téteket a 9. hónapra... :)))