Buda-buda!

Leó beszélőkéje nagyon beindult az utóbbi időben. Már igéket is mond, kommentálja magát bármit tesz... :) De ami a legédesebb, azok a saját maga alkotta szavak, amiket következetesen ugyanabban a kontextusban használ. Az is vicces, hogy az általunk beszélt nyelv szavaiból csak az első hangzókat hajlandó mondani, viszont az ő saját szótárában szereplő szavak rendre két, de akár három szótagosak is. :))) Kedvencünk a "Buda-buda!", mely egy igazi indulatszó, minden szorult helyzetben ismételgeti. De igazán hangzatos ennek a becéző alakja is: a "Budoá", vagy az apa becéző formája az "Apoá" illetve természetesen engem is becéz mostanában "Mammúúú", vagy egyszerűen csak "Mamoá" vagyok. :) Ha mászik és megbillen, vagy veszélyesnek érzi, akkor a "Bumm"-ot ismételgeti, ha nem olyan veszélyes a helyzet, akkor mondja a "Bumi"-t, vagy a "Bumija"-t. :)

"Aludj el szépen..."

Alvás szempontjából egy új, csodás perspektívával kecsegtető szakaszhoz érkeztünk. :) Két örömteli változásról számolhatok be. Az egyik, hogy Leó délutáni alvása közben NEM ébred föl, azaz egyhuzamban végigalussza a 2, 2,5 órát! Ez már önmagában szenzáció, ugyanis eddig fél óránként, de legalább kétszer-háromszor fölébredt és beszaladgáltam hozzá visszaaltatni... Ugyanez volt éjszaka is, változó gyakorisággal. Nos, tegnap éjjel másodszor a héten egyetlen egyszer ébredt föl éjszaka! :) Utoljára 4 hónapos korában volt ilyen nyugodalmas éjszakánk.
A másik kecsegtető dolog, hogy immáron másodszor LACI ALTATTA EL. Túl volt pörögve, már nem bírtam birkózni vele és elviselni, ahogyan rángatja a cicimet. Annyira bedühödtem, hogy fogtam magam és átadtam Lacinak a kis pörgő csomagot... :) Fél óra múlva Laci diadalmas arckifejezéssel jelent meg: "Elaltattam mesével!" :) Elmesélte neki a múltkori Normafás játszóterezésünket... Leó teljesen beleélte magát, néhol hangos bumm-bummot hallatott. A hazafelé vezető úton nagy dugóba keveredtünk, így itt meglehetősen ellaposodott a mese, viszont mire a mesében a Margit hídhoz értünk, Leó már aludt... :)

Büszkeségem

Az imént beszéltem Lacival telefonon, aki azon nevetett, hogy minden nap úgy kezdem az élménybeszámolót, hogy "...Képzeld el, milyen nagyon cuki volt Leó a játszón..." :) és amiért ma olyan nagyon dagadt a mellem: Leó "jófej". Azaz jószívű és kedves kiskrapek. Ma megpillantotta kedvenc motorját a máltai játszón és már rohant is, hogy guruljon egy kört. Amint felpattant rá, kicsivel arrébb a vonat belsejéből egy kisfiú kezdett méltatlankodni, aki eddig azzal motorozhatott. Én meg inkább kíváncsiságból, mintsem komolyan gondolva, megkérdeztem Leót, nem akarja-e ezt a motort odaadni a kisfiúnak, mert úgy örülne neki, Ő meg kereshetne egy másikat... Leó előbb a mellkasára csapott, miszerint ez az övé, majd elmosolyodott, leszállt a motorról, felemelte és átcipelte a vonat túlsó végére a kisfiúnak. Olyan öröm ezt látni! :)
Ha már ez egy ilyen olvadozós poszt, még azt is elmesélem, hogy tegnap birkózás közben Lacit véletlenül jól fejen vágta Leó valamelyik testrésze. Laci a földön feküdve próbált magához térni, mire Leó odaguggolt mellé nagy szemekkel nézte egészen közelről és elkezdte simogatni a fejét... :)

Kicsi Olivér megérkezett!

Ma éjszaka 1 óra 30 perckor megszületett Olivér, a legifjabb unokatesó, 3750 grammal, 56 centivel. Szerintem csodás! :)) Isten hozott pici angyalka! :)

Ó

Nevem: Ó. :) Némi gyakorlás után Leó a hogy hívnak kérdésre így válaszol... :) Érdekes, hogy minden szónak az első hangzóját mondja, viszont az L-betűsökének csak az utolsót. :) Az l-lel lehet még egy kis gondja. De "ózni" már tud, nemsokára Leózni is fog majd!

Helyzetjelentés

Jelenleg Apa és Fia kertészkedik:


Én meg helyzetjelentek. :)
Kis családunkban 3 fő taknyos, ebből egynek szívjuk az orrát gyakorlatilag óránként. :( Eddig azt gondoltam szörnyűséges, amikor az orrszívásnál torkaszakadtából sír egy lefogott gyerek, most azt gondolom még szörnyűbb, mikor már sírni sem tud csak rekedt hangokat ad ki magából és közben fulladozva köhög... :(
De most épp mindenki boldog, mert csattog a "nyisznyisz-olló" meg a billentyűzet... :)

Nagyszülőknek szeretettel :)

Nagyszülőknek ajánlom szeretettel ezt a szemérmetlenül hosszú videót. Leó nem csak vacsorázik, de beszél is rajta, ahogyan Ő szokott... csupa első hangzó... de nagyon kifejező és persze édes... :)

A kis beteg

Íme Leó, ahogyan "elhagyja magát"... :)

Leó beteg

Megint beteg Leó, tegnap este óta magas láza van (39felett), a torka nagyon csúnya és taknyos. Sajnos ehhez még hányás is társul néha, mert a torkára folyik a takony... és ez mindig a legrosszabbkor, amikor nagyon lázas és amikor épp sikerült egy jó adag levest meg némi anyatejet magába szívnia. A doktornő ma látta, vírusos lehet, antibiotikumot nem adott. Egyébként pedig ha 39 fok alá csökken a láza elkezd szaladgálni, pörög, csak néha áll meg egy pillanatra, azt is csak azért, hogy körülnézzen, most épp milyen csibészséget kövessen el "Nem, nem!" felkiáltással... :) Iszonyú édes! :))) Bár nagyon szürcsög és 20 perc után sírva ébredt most, hogy letettem, mégis úgy érzem, túl vagyunk a nehezén, mert az esti szopizás közben nagyon leizzadt és ez jó jel! :)

23 hónaposunk

Hihetetlen kis bohóc. :) A legelvetemültebb csibészségeit is úgy viszi véghez, hogy közben képtelenség rá haragudni és közben nagyon de nagyon kell igyekezni, hogy megőrizzük komoly arcvonásunkat, miközben rászólunk...
Ami a legújabb, hogy folyamatosan hablatyol... :) Még mindig csak első szótagokat, de gyakorlatilag már mindent mond. Kedvencem a "mindjárt", azaz "mi". Ezt felemelt mutatóujjal, titokzatos tekintettel és általában épp sarkonfordulás után, elszaladás közben mondja, (ugyanis eszébe jut valami, amit MINDJÁRT idehoz... :)
Vagy mikor csibészkedik és tiltott dolgokat művel, azt folyamatosan "nem, nem"-mel kommentálja... :) Persze ez nem tartja vissza a művelettől, csak arra jó, hogy engem megkímél a felesleges beszédtől... :)