Csattogóslepke

Itt az idő! Leó beteljesíti Apja egy régi vízióját, amit olyan szívesen hangoztatott baráti körben anno... :) "Mikor majd csattogóslepkével rohangál..." Na, ha még nem is rohangál, de a csattogás az már így is megvan... :)

Találkozás, a régi szerelemmel... :)

Végre, végre viszontláthattuk Virágot és Szüleit egy röpke délutánra. A két "kiskorú" szemlesütve, mamik lába mögül kukucskálva üdvözölték egymást, majd oldódott a hangulat, mindketten megmutatták miminden újat tanultak, mióta utoljára látták egymást, a parti sétán pedig már teljes volt az összhang, közös egyetértésben dobálták a botokat a vízbe és ették egymás kölesgolyóit, meg itták volna egymás "iszijét" is, ha hagytuk volna... :) Olyan édesek együtt! :)))

Két lépcsőfok, egy bukfenc, avagy de jó, hogy nem láttam! :)

Leót mai sétájára Laci kísérte el, én addig takarítottam szorgosan. :) Ennek köszönhetem, hogy nem láttam az alábbi jelenetet: Míg Laci a tárolóba teszi a babakocsit, Leó nekiiramodik a lépcsőnek, egyik láb föl, másikkal mellélép, aztán a második lépcsőfokra ugyanígy, mikoris meggondolja magát, mégiscsak bevárja Apát. De hogy megpihenjen egy kicsit, lecsücsül, azaz csak csücsülne, mert a lépcső sajnos nem elég széles, így hátraesik és bukfencelve gurul lefelé, majd a lépcső aljában elterül... Lacinak a következő gondolatai támadtak: (1) Leesett a gyerek! (2) Nincs baj, mert a lépcső puha gumis és lábtörlőre pottyant (3) De jó, hogy Judit nem látja! :))) Egyébként pedig igazi kisfiús külsővel büszkélkedhet Leó, jobb arcán egy nagy barna folt (ez még a múltheti arcraesés eredménye), mindkét lábán horzsolás, és csupa-csupa szúnyogcsípés... :) De így mosolyog hozzá... :)

Pécs

Hétvége Pécsen. Barátok, találkozások, grillezés, fagyizás, séta, beszélgetés nekünk, hinta, kismotor, szökőkút, Bendegúz, trambulin, homokozás Leónak. Visszamegyünk! :)

Mindmegette... :)

...vagy legalábbis nagykanállal sokkal izgalmasabb a zöldborsófőzelék. :) Bár állítólag a gusztusos terítés hozza meg a kicsik étvágyát, Leó legszívesebben a konyhában eszik a fakanálról, vagy ha azt nem lehet, hát legalább a lábosból... :) Az esztétikát így nálunk kiszorítja az izgalom... :)

Hölgyeknek virágot! :)

A hölgy olvasóknak sok szeretettel... :)

Leóról

Ahogy nézem, nem értem, hol volt eddig... :) Azaz nem látom a folyamatot magam előtt, ahogy a picike babából a mostani Leó lett... :) Amit látok, az hihetetlen. Ahogyan beérnek a képességek és hirtelen megjelennek egészen új arcai, dolgai... A kis lelke például finom, őszinte, önzetlen. :) Ahogyan itatni meg etetni próbál, mindig nekem adja az első falatot a tányérjából és több ez mint az utánzás... Ma hangosan megjegyeztem, hogy nem látom sehol sem a palack vizemet, amit behoztam. Mire Ő felém nyújtja a saját vizeskulacsát, igyak abból bátran... :) A másik újdonság, hogy már most van humora is... Tegnap a kanapén ültünk, kezében az alvós nyuszija. Hirtelen fogja magát és úgy tesz, mint aki ledobja a nyuszit a karfa mögé, Ő maga is mélyen utánahajol, mint aki megnézi, hova esett. Majd huncutul visszanéz rám, aztán diadalmasan jobbkezét fölemeli, benne a nyuszival. :) Igaziból meglepődtem, annak ellenére, hogy sejtettem, a nyuszit nem fogja ledobni. Mert hát mi ez, ha nem "tudatolvasás"??? Még párszor eljátszottuk egymás után ezt a kis mókát, én mindannyiszor bánkódtam az elejtettnek hitt nyuszi láttán... :)

A nap képekben...

Délelőtti séta egy varázslatos helyen, délutáni kávézás egy ugyancsak hangulatos helyen és a legjobb az egészben, hogy mindez kőhajintásnyira otthonunktól. :)))
(Utólag: Kedves Férjem szóvátette, hogy szép-szép, hogy a helyeket dicsőítem, de akkor miért nem látszik tőlünk semmi a képeken? Hát csak azért, mert úgy gondolom, hogy úgyis mindenki gyöngyszem gyermekünkre kíváncsi hamár erre a blogra kattintott... :)))

Hazajött... :)

Tegnapi sétánk javát Leó sajátlábon abszolválta, miközben kincseket gyűjtött a járdáról, kutyákra, motorokra, autókra és babákra mutogatott és csak kapkodta a fejét a sok látnivalón. De ami egészen új volt, hogy fölfelé jövet kis segítséggel egyedül mászta meg a két emeletet majd életében először átlépte a küszöböt. :) Megérkezett. :))))

Az első (sok) lépés...

Leó a tegnapi napot (ami már amúgyis ünnepnap volt családunkban :) választotta az első soklépés megtételére. Ma rögzítettünk is néhány láb-próbálgatást. :) Íme. :))