Anyák napjára

Minden anyának, maminak, mamának, kismamának, nagymamának, dédnagymamának szép napot kívánunk! :) Különösképpen szeretettel gondolunk anyák napja alkalmából (is) a két nagymamára, Turulmamára és Nyírmamára és a nyíregyházi Dédire is, akik nélkül ez a Kisklambó nem ülne itt a fűben és nem gyönyörködhetnénk benne... nem beszélve arról, hogy mi sem lennénk... és még sorolhatnám... :))))

Reggel 7...

Videónk reggel 7-kor készült, Leó 6-kor kelt és 7-kor már elérkezettnek látta az időt egy könnyű kis lovas-sporthoz... A kanapéról követtem az eseményeket és arra gondoltam, más szerencsés anyukák és babáik ilyenkor épp csak a másik oldalukra fordulnak, mikor Leó -tán látva csüggedő arckifejezésemet, hogy jobb kedvre derítsen- odaintegetett nekem a paripáról... :) Fáradtság ide vagy oda, ezt a pillanatot rossz lett volna átaludni... :)))

A kis finnyás :)

Na és persze a kíváncsiságnak is van egy határa, pl egy kellemetlenül ragadó kis mancs... :)

Evészet

Nem könnyű dió Leó etetése. A védőnőnek meséltem, hogy Leó még SOHA nem rakott, de még csak nem is emelt a szájához ennivalót, viszont minden egyebet persze igen. A védőnő (bár nem mai csirke) még nem is hallott ilyenről. Az etetést mostanában tovább nehezíti, hogy mostmár Ő is tevékenyen ki akarja venni a részét belőle. Ez más gyereknél némiképp csökkentené a hatékonyságot, de előremutatna, Leónál viszont ez nem mondható el, mivel természetesen most sem a saját száját veszi célba... de nagyon aranyos... :)

Muz(s)ikál-is :)

Leó ma egészen jól kivehetően táncolt. :) Afrikai zenét hallgattam, aminek a ritmusa nem is csoda, ha mozgásba hozta. Előbb ülve előre-hátra ringatta magát az ütemre, közben nagyokat kacagott, majd kicsit később, mikor épp a konyhát elszeparáló rácsnál "érte a dal", állva hintázott jobbra-balra. Eddig is szerette a zenét, ha éneklek neki mindig mosolyog és kicsivel később Ő is dalra fakad. Ez történt ma délután is. Ha a videót többször meghallgatjuk egymás után, egészen jól kivehető a kis dalocska... :)

Oroszlán a fűben

Délután halmoztuk Leó számára az új élményeket, Érden voltunk barátlátogatáson, kertesházban... Volt minden, amitől Leó (és mi felnőttek is) jól érezhettük magunkat. Remek társaság, sok gyerek (és León kívül mind lány!:), trambulin, kismotor, gluténmentes torta, napsütés, virágillat, fű, fűnyíró, hatalmas locsolókanna. Leó a fűnyíró feltűnéséig barátkozott a lányokkal, pihent a trambulinon, mert valahol ugye csak pihenni kell, ha valai egész nap nem alszik.





Majd többen próbálták evésre is rávenni, ki több, ki kevesebb sikerrel... Az abszolút győztes a fűnyíró lett, Leó le sem vette a szemét róla, majd amikor eltűnt a szeme elől, csak a hangját hallottuk, az ujjával mutatta az irányt, merre kövessük, hátha mami nem hallja... :) Igazi pasi, már most a gépek, a motorok... Megjegyzem volt kitől örökölnie, mert hazafelé az autópályán Laci beszélgetés közben hirtelen felkiált és közben az ujjával mutatja is, pont úgy, mint nemrég a Fia,: "Nézd, Ferrari!"... :)

április 23.

"És álmot látott: Egy létra volt a földre állítva, amelynek teteje az égig ért, és Isten angyalai jártak azon fel és le." (IMóz 28,12)
Ez a kép és vele együtt egy érzés, ami ma bennem van. Az érzés nem rossz, inkább nagyon intenzív, libabőrös, éles és IGAZ. Azt hiszem, nagy adomány, ha az ember élete során egyszer-kétszer megéli. Én midig érzem, ha Noelre gondolok... Köszönöm!

Leó vagyok, 1 éves!

"Igaz, hogy még tejet iszom, de eszedbe ne jusson csecsemőnek hívni, mert mától hivatalosan KISFIÚ vagyok!" Akár ezt is mondhatná a kis Szülinapos, már ha tudna beszélni... de azért annyira még nem nagyfiú... :) A képet pedig Nórinak ajánlom! ;)

Leó 1 éves

Annyi mindent akartam ehhez a poszthoz írni, mert Leó az elmúlt hónapban is olyan sokat változott... Megkísérlem összefoglalni:
Testileg: 11.9kg, 82cm magas, szőke hullámos hajú, mogyoró szemű gyönyörűség hatalmas lapát kezekkel és óriási lábakkal (13cm talphossz).
Mozgás: Sokat ügyesedett, fölhúzza magát a bútorokba kapaszkodva és oldalazik mellettük, viszont járni és egyedül megállni még nem tud. A kapaszkodó reflexe mind a kezében mind a lábában még mindig megvannak, engem a keze jobban aggaszt, kis szünet után újra visszük majd Biára... :( Egyéb tekintetben elég ügyes, kedvence, hogy átmászik a lábam között, bármilyen szűk is legyen a hely, sőt, minél szűkebb, annál jobban élvezi. :) A minap pedig átmászott a neki majdnem derékig érő asztalláb-keresztrúdján négykézláb, fejreesés nélkül. :) Egyébként elég óvatosnak látom, a kanapén vagy ágyon mindig tudja, hol a széle, meddig nyújtózkodhat, sőt, minél magasabban van, annál óvatosabb... :) (Ezt tőlem kellett, hogy örökölje :)
Beszéd: Halandzsa nyelven folyékonyan magyaráz, de csak ha jó a kedve. Sokszor pedig kismacska hangokat hallat, szerintem ilyenkor énekel. :) Mostanában van egy új szokása, mikor valamire mutat, a száját édesen csücsöríti, vagy kerekíti, de nem ad hozzá hangot... :)
Alvás: Lecsökkent az éjszakai alvásidő, nagyjából kilenckor kerül este ágyba és legrosszabb esetben reggel hat-félhét, legjobb esetben hét, mikor "visszaaltathatatlanul" felébred. Napközben viszont akár egy-másfél órát is alszik. Készülök a merényletre, átszoktatom a kiságyába, eleinte a nappali alvásokra, majd ha ez már megy, éjszakára is... Nem lesz könnyű, de ma belevágtam, most jelenleg a kiságyában húzza a lóbőrt már fél órája!!!! :))))
Evés: Velünk evett a múlt hétig mindent, már kapott túrót is, de 5 napja nem hajlandó szilárdat a szájába venni, csak a gyümölcspépet, abból is maximum 100g/nap az adagja... :( Remélem csak a fogzás miatt... Így újra cicizik, a minap megint kakilt egy anyatejeset... Őrület! :) Meg kell állapítani, Leó egy spirituális ember, ugyanis egy dokiféleség mondta, hogy egyéves kor után az anyatej már csak lelki táplálék... Ő meg ugye ezen él... :)
Lelkileg: Húúúú de nagy az akarat!!!! :) Ennek megfelelően megjelentek az első hisztik is, ilyenkor ívben hátrafeszül és se megfogni, se letenni nem lehet, csak hasra... :) Kihívás ilyenkor jó szülőnek lenni mellette, főleg mert általában akkor hisztis, ha fáj valamije és ilyenkor a toleranciaszintje alapból lejjebb kerül. Kicsit tanácstalan vagyok ilyenkor, hogy reagáljak, egyensúlyozni próbálok a hiszti ignorálása és a fájdalom miatti jogos dédelgetési igény kielégítése között.. nehéz.. Egyébként továbbra is nyugodt, alapvetően jókedvű, mosolygós, nagyon huncut kisfiú! Ami még szintén új felfedezés, hogy nagyon jó füle van! :) Tegnap énekeltem félhangosan egy dallamot, magam sem tudtam, hogy mi az, mire Leó fölkapta a fejét és a hangszórókat nézte, mint mikor zenét hallgatunk. Akkor jöttem rá, hogy ez a CD-n lévő egyik szám, amit mostanában hallgatni szoktunk. :) Vagy amikor a "Megy a gőzös" kezdetű dalocskát éneklem, amire egyszer vonatoztunk, megkeresi a mozdonyát és tologatja, szigorúan a dal ütemére! :)))
Újabb becenevek: Tombola, Combínó, Kisklambó. :)

Az első szülinap

Az első szülinapon olyan sokat gondolkodtam, tervezgettem, vajon mi az, aminek igazán örül egy 1 éves gyerek és mik azok a sallangok, amiket csak a felnőttek gondolnak, hogy egy szülinap nélkülözhetetlen boldogító-kellékei... :) Végül persze nem olyan lett, mint ahogy terveztem, de azt hiszem, nagyon jó volt és Mind jól éreztük magunkat! :) Először is nem szülinapról, hanem szülinapokról kell, hogy beszéljünk, mert idén kétnaposra sikeredett. Szombaton ugyanis váratlanul betoppantak a nyíregyházi nagyszülők, hogy megszorongathassák unokájukat. Így együtt ünnepeltünk, volt torta, tüzijáték, üdvrivall és persze ajándék. Leót csak ez utóbbi érdekelte igazán, de az nagyon... :)




Aztán volt egy kis séta a gyönyörű időben, kavicsdobálás Apával, móka Nagyapával, majd integetés a nagyszülőknek. Aztán huncutkodás és az ajándékok újrafelfedezése fürdésig. Annyira felpörgött a kis Ünnepeltünk, hogy alig lehetett ágybadugni.



Másnap a tatabányai nagyszülőkkel köszöntöttük, újra volt torta és üdvrivall, de ezúttal a tüzijáték érdeklődés hiányában elmaradt. Viszont az ajándék ezúttal is nagy tetszést aratott, főleg, mikor nagymama megmutatta, hogyan is kell gyümölcslevest készíteni... :) Volt megint parti séta ezúttal hekkel, Leó eközben kutyázott, ismeretleneknek integetett és felmelegítette reszkető mamiját... :)





Mindkét nap hihetetlen aranyos volt ez a kisfiú, olyan jó látni, ahogy a nagyszüleivel barátkozik, játszik, örül nekik! Kár, hogy csak egyszer van egy évben szülinap... :)