Így eszünk mi... :)

Lassan három hónapja, hogy Leó ismerkedik az ízekkel, de még mindig szinte csak anyatejet eszik-iszik. Nincs ezzel baj, arra gondolok, hogy biztosan érzi majd, ha eljön az ideje és szüksége lesz másra is, ezért nem erőltetem, csak próbálkozom szorgosan. Minden etetés fintorral kezdődik, majd néhány szájnyitogatás után nem hajlandó többet nyitni a száját. Ez alatt az idő alatt próbálok betalálni a szájába minél nagyobb mennyiséggel. :) Ennek gyakran félrenyelés és öklendezés-fuldoklás a vége, így mostanában figyelek, hogy nagyon pici falatokat adjak csak egyszerre. Amit hajlandó így elfogadni, az a gyümölcs, lehet az bármi, alma, körte, barack, szilva, áfonya és ezek keveréke. A sütőtök határeset, gyümölccsel feldobva megeszi. Ezekből akár 50-70g-mot eszik meg, napi rekordunk a 100g. (Egy adag nagyjából 250g lenne gyümiből...) Főzeléket, levest, vagy bármi mást nem hajlandó a szájába venni, nem nyitja ki a száját... :( Viszont ha teszek bele gyümölcsöt, akkor elfogadja és nyögvenyelősen lecsúszik mondjuk 30g. Nem hiszem, hogy ennek túl sok értelme lenne így, ezért újabban nem próbálom "kicselezni", legfeljebb a gyümölcsét dúsítom egy kis főttrizzsel, vagy kukoricával. Továbbá segíti az evést, ha közben a kezébe adok egy érdekesebb játékot, vagy valami vizsgálgatni-valót... :) Ennyit az evésről...

A harmadik fog

Két borzalmas éjszaka, némi étvágytalanság és újabb látható nyáltenger voltak a közvetlen hírnökei Leó harmadik fogacskájának. Tegnap vettük észre, hogy a bal felső egyes foga áttört, már kint van az éle! :) Leó hamarosan háromfogú lesz!

Okosodik :)

Leó napról-napra okosabb lesz. Finommozgása már eddig is ügyes volt, de a napokban olyasmiket produkált, ami szerintem meghaladja korát! Mindkét kezét használva két tárgyat összeütöget, csak hogy zajt, akarom mondani zenei hangot csapjon. :) Labdáját eldobja! (Állítólag ebben a korban még nem tudnak elengedni tárgyakat a gyerekek, csak, ha valamihez hozzányomják..) Sőt, már be tud jósolni néhány történést is! A székéből ugyanis előszeretettel dobálja ki a játékait a földre, mikor a kisautót engedi el, erősen hunyorít és behúzza a nyakát (ahogyan a hangos hangra reagálni szokott), még mielőtt az földetérve koppanna, viszont a pelenkáját rezzenéstelen arccal engedi földre hullani... Összegezve Leógyerek tisztában van a gravitáció törvényén kívül a különböző tárgyak számos jellegzetességeivel is. :) Okosodik. :)

A technika csodája

A TV-nézéssel kapcsolatos előzetes álláspontunk az volt, hogy három éves korig ha lehet ne nézze, utána meg már minek... :) Mivel családunk nem üzemelteti túl gyakran a nappalinkban dísztárgyként falra simuló csodát, Leógyereket vendégségben érte utol a technika eme vívmánya. És hát mi tagadás rácsodálkozott... :)

Énekel, beszél, játszik

Többször egymás után meghallgatva ezt a videót, egyértelmű lett számomra, hogy Leó valamelyik dalocskát énekelgeti... :) Tiszta zenei hangok, jó ritmus, szabályos hangközök. Közben pedig vizsgálgatja a kacsát a kezében, hadonászik vele, próbálgatja, milyen hangokat ad... A blogolvasók közt most egy játékot is indíthanék, zenefelismerés címmel. Vajon ki jön rá először, melyik ez a kis dalocska? :)

Kis betegünk

Rutintalan szülőként, vagy inkább rutintalan beteggyerek szülejeként, azt gondoltuk, ha nincs látható-hallható tünet, hát nem is beteg a gyerek. Igen ám, de a torkát ugye nem tudjuk megnézni... Nos a doktornő kedden megállapította, hogy bizony piros és hólyagos az a torok, valószínű fájhatott neki, ezért nem nyelt le semmit, se tejet, se ételt, se a nyálát. Ez utóbbi ezért folyt olyan nagyon... Szerda óta hurutos, kicsit folyik az orra, éjszaka nem tudott aludni, mert valószínűleg nem kapott túl sok levegőt. Kicsit köhécsel. Szerencsére utolsónak én is elkaptam ezt a "családi" vírust, így a tejben már van is ellenanyag. Mára már alig észrevehetően kicsit nazális a hangja. Képünk egy nehéz éjszaka utáni reggelen készült... :)

Szépek :)

Szombaton Andiéknál (Laci unokatesója) jártunk vendégségben, ahol Leónak nagyon jó kis gyerektársasága akadt Eszter és Kristóf személyében! :) Mindig olyan öröm látni, ha a gyerekek szeretik egymást! Kristóf és Eszter ebből a szempontból is példás tesók, és úgy tűnik Leógyereket is szívükbe zárták! :) Olyan szépek így....

Láz, lázcsillapítás, család... :)

Minden elővigyázatosságunk ellenére Kis Főhősünk tegnap belázasodott. Egész nap éreztem, mintha meleg lenne, de azt hittük, csak melege van, mivel igen melegben voltunk. Este viszont 39.3-at mértünk, ami kellőképp megrémített és megdöbbentett, mert ezek szerint Leó az egésznapos vendégeskedést lázasan csinálta végig, s nem is akárhogy... :) Most is hozta tünemény formáját. Este fél nyolckor adtunk neki Nurofent, ami szerencsére hatott, úgy két óra múlva "márcsak" 37.4 volt, és csak reggelre ment vissza a láza, fél hétkor 38.3-nál ismét Nurofent kapott. A mai napot hőemelkedéssel vészelte át, csak most estére lett 37.8, kisebb tétovázás után most is adtunk neki Nurofent, hagy tudjon aludni, remélhetőleg így visszamegy a hője. Olyan hirtelen jött ez a magas láz, olyan hirtelen jött a nagy aggodalom, csak azt vettem észre, hogy átváltottam a "vészhelyzet" működésmódba, amit már régről jól ismerek... De most kizökkentett egy nagyon erős érzés, mikor Laci mondta, hogy Peti elindult Pátyról a másik típusú lázcsillapítóval felénk és majd félúton találkoznak... Út közben még Trixi is felhívta Lacit, hogy kiokosítsa lázcsillapításból! :) Olyan jó volt érezni a szeretetüket, a jelenlétüket! És olyan jó arra gondolni, hogy ennek a kisfiúnak ilyen családja van! :) Köszönöm!

Elkezdődött

Elkezdődött 2010! Mi egy megfázott Papával, egy "kipihent" Mamival, egy ülni tudó, visongató, kétfogú Leógyerekkel indítjuk, és egy nagyon szép és legalább olyan nehéz évet zárunk. :) Mindenkinek nagyon boldog 2010-et kívánunk! Szeretettel: Laci, Judit, Leó

Pancsi

Sikerült kameravégre kapni Leógyereket, amint a vízalatt lévő lábujjait keresi... :)