Okosodik :)

Leó napról-napra okosabb lesz. Finommozgása már eddig is ügyes volt, de a napokban olyasmiket produkált, ami szerintem meghaladja korát! Mindkét kezét használva két tárgyat összeütöget, csak hogy zajt, akarom mondani zenei hangot csapjon. :) Labdáját eldobja! (Állítólag ebben a korban még nem tudnak elengedni tárgyakat a gyerekek, csak, ha valamihez hozzányomják..) Sőt, már be tud jósolni néhány történést is! A székéből ugyanis előszeretettel dobálja ki a játékait a földre, mikor a kisautót engedi el, erősen hunyorít és behúzza a nyakát (ahogyan a hangos hangra reagálni szokott), még mielőtt az földetérve koppanna, viszont a pelenkáját rezzenéstelen arccal engedi földre hullani... Összegezve Leógyerek tisztában van a gravitáció törvényén kívül a különböző tárgyak számos jellegzetességeivel is. :) Okosodik. :)

A technika csodája

A TV-nézéssel kapcsolatos előzetes álláspontunk az volt, hogy három éves korig ha lehet ne nézze, utána meg már minek... :) Mivel családunk nem üzemelteti túl gyakran a nappalinkban dísztárgyként falra simuló csodát, Leógyereket vendégségben érte utol a technika eme vívmánya. És hát mi tagadás rácsodálkozott... :)

Énekel, beszél, játszik

Többször egymás után meghallgatva ezt a videót, egyértelmű lett számomra, hogy Leó valamelyik dalocskát énekelgeti... :) Tiszta zenei hangok, jó ritmus, szabályos hangközök. Közben pedig vizsgálgatja a kacsát a kezében, hadonászik vele, próbálgatja, milyen hangokat ad... A blogolvasók közt most egy játékot is indíthanék, zenefelismerés címmel. Vajon ki jön rá először, melyik ez a kis dalocska? :)

Kis betegünk

Rutintalan szülőként, vagy inkább rutintalan beteggyerek szülejeként, azt gondoltuk, ha nincs látható-hallható tünet, hát nem is beteg a gyerek. Igen ám, de a torkát ugye nem tudjuk megnézni... Nos a doktornő kedden megállapította, hogy bizony piros és hólyagos az a torok, valószínű fájhatott neki, ezért nem nyelt le semmit, se tejet, se ételt, se a nyálát. Ez utóbbi ezért folyt olyan nagyon... Szerda óta hurutos, kicsit folyik az orra, éjszaka nem tudott aludni, mert valószínűleg nem kapott túl sok levegőt. Kicsit köhécsel. Szerencsére utolsónak én is elkaptam ezt a "családi" vírust, így a tejben már van is ellenanyag. Mára már alig észrevehetően kicsit nazális a hangja. Képünk egy nehéz éjszaka utáni reggelen készült... :)

Szépek :)

Szombaton Andiéknál (Laci unokatesója) jártunk vendégségben, ahol Leónak nagyon jó kis gyerektársasága akadt Eszter és Kristóf személyében! :) Mindig olyan öröm látni, ha a gyerekek szeretik egymást! Kristóf és Eszter ebből a szempontból is példás tesók, és úgy tűnik Leógyereket is szívükbe zárták! :) Olyan szépek így....

Láz, lázcsillapítás, család... :)

Minden elővigyázatosságunk ellenére Kis Főhősünk tegnap belázasodott. Egész nap éreztem, mintha meleg lenne, de azt hittük, csak melege van, mivel igen melegben voltunk. Este viszont 39.3-at mértünk, ami kellőképp megrémített és megdöbbentett, mert ezek szerint Leó az egésznapos vendégeskedést lázasan csinálta végig, s nem is akárhogy... :) Most is hozta tünemény formáját. Este fél nyolckor adtunk neki Nurofent, ami szerencsére hatott, úgy két óra múlva "márcsak" 37.4 volt, és csak reggelre ment vissza a láza, fél hétkor 38.3-nál ismét Nurofent kapott. A mai napot hőemelkedéssel vészelte át, csak most estére lett 37.8, kisebb tétovázás után most is adtunk neki Nurofent, hagy tudjon aludni, remélhetőleg így visszamegy a hője. Olyan hirtelen jött ez a magas láz, olyan hirtelen jött a nagy aggodalom, csak azt vettem észre, hogy átváltottam a "vészhelyzet" működésmódba, amit már régről jól ismerek... De most kizökkentett egy nagyon erős érzés, mikor Laci mondta, hogy Peti elindult Pátyról a másik típusú lázcsillapítóval felénk és majd félúton találkoznak... Út közben még Trixi is felhívta Lacit, hogy kiokosítsa lázcsillapításból! :) Olyan jó volt érezni a szeretetüket, a jelenlétüket! És olyan jó arra gondolni, hogy ennek a kisfiúnak ilyen családja van! :) Köszönöm!

Elkezdődött

Elkezdődött 2010! Mi egy megfázott Papával, egy "kipihent" Mamival, egy ülni tudó, visongató, kétfogú Leógyerekkel indítjuk, és egy nagyon szép és legalább olyan nehéz évet zárunk. :) Mindenkinek nagyon boldog 2010-et kívánunk! Szeretettel: Laci, Judit, Leó

Pancsi

Sikerült kameravégre kapni Leógyereket, amint a vízalatt lévő lábujjait keresi... :)

Nórinak :)

Van egy Barátnőm, messzi országban... de legalábbis elég messze ahhoz, hogy ne találkozhassunk annyiszor, amennyiszer szeretnénk. Leó Karira Mikulásmezt kapott Tőle ajándékba.. :) Drága Nóri, köszönjük szépen! Íme így festett a fess kismikulás karácsony ünnepén, nagypapája ölében! :)

Új perspektíva

A felülés egészen megváltoztatta az életünket, na és persze Leóét is! :) Lehet a családi asztalhoz ülve falatozni, fürdőkádban pancsolni és a lábujjakat keresgélni a víz alatt, vendégségben Mami és Papi között ülni, vagy terpesztülésben színes kockákkal játszani. Ezek az új lehetőségek-e, melyek a fejlődési ugrás velejárói, vagy maga a fejlődési ugrás nem tudom, de olyannyira megváltoztatták Leót, hogy Lacival nem győzzük kapkodni a fejünket. :) Házicsecsemőnkből Kisfiú lett! Nem csak a mozgása, de az arca is hihetetlen sokat változott, az arckifejezései kisgyerekesen huncutak, sikongat, tarzan-üvöltéseket hallat, vagy épp kiabál, ha akaratát nem tudja keresztülvinni. Na meg persze elragadóan mosolyog, ha kerek a világ! :)